Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 7. (Rudabánya, 2009)

Tanulmányok - Újabban előkerült középkori bányászszerszámok Rudabányáról. (Szemán Attila)

gyar fordítás is. Némi következetlenség persze itt is előfordul: a bányászék helyett a bányászvas kifejezést használják ugyanarra a szerszámra, a bányászék párjául szolgáló kalapácsot szolgaian kézi kalapácsnak fordították, noha következetesen bányászkalapácsnak kellett volna nevezni. A harmadik, zsompékhez való kalapácsot a kevéssé konkrét, ma már inkább néprajzi értelemben ismert sulyok szót alkalmazza,

24 azt hiszem, nem a legszerencsésebben, mert a sulyok valóban a német Schlegel, 'bányászkalapács' szóból származik, de ez a kalapács a német szakterminusban éppenséggel a bányászék párja. Bár magyarul néhol fájszli-nak is mondják, de a sulyok elnevezés nem szokásos a bányászatban.

25 (A sulyok néprajzi meghatározása: egyetlen darab fából készült, markolattal ellátott ütőszerszám, a len alapozó törésére, vagy mosásra szolgál.

26

) Valószínűleg a pöröly lett volna a helyes megnevezés. Persze elsősorban a bányászékhez használatos szerszám volt a gyakori. A nagyon vékony fejű kalapácsok, úgy tűnik, speciálisan rudabányai készítmények. Elméletileg, mint a legkönnyebb, Agricolánál a réselővashoz tartozó kalapács lehetne. A metszet azonban egyáltalán nem ilyen nyújtott vasú kalapácsot mutat, mint ahogy egyetlen ismert anyagban sem fordul elő hasonló. Rudabányán ellenben több példány is előkerült már ebből a típusból, s a múzeum régi anyagában is található belőle néhány darab. A foka sincs úgy szétverve, mint a bányászékhez tartozó kalapácsoké. Feltehetően érctisztító kalapácsok voltak, s ebből következik, hogy nem is vas18. kép. Bányászkalapács a Schwazer Bergbuchból. 24 Agricola, 1556-1985. 170. p. 25 Gregor, Ferenc: Die alte ungarische und slowakische Bergbauterminologie mit ihren deutschen Bezügen. Bp., 1985. Akadémiai K., 230. p. 26 Magyar Néprajzi Lexikon. Budapest, 1977 - 1982. Sulyok címszó.