Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 7. (Rudabánya, 2009)
Tanulmányok - Újabban előkerült középkori bányászszerszámok Rudabányáról. (Szemán Attila)
Akad egy kisméretű, nyél nélküli bányászék is a csoportban (16. kép). Négyzetes keresztmetszetével nagyon hasonló formátumú, mint a nyeles bányászékek. Ezt a típust sem Agricola, sem a Schwazer Bergbuch nem ismerteti, azonban a magyar bányavárosi címereken több helyen is előfordulnak. A 14. századi telkibányai pecsétnyomón például nyél nélküli bányászéket fognak a bányászok, s ennek a fokát ütik a kalapáccsal. Szokták bányászvésőnek is nevezni, de ez az elnevezés nem éppen szakszerű, hiszen a vésés a kőfaragó munkakörébe tartozó feladat. A bányász vágatot hajt, fejt és kitermel, nem farag és vés. A rosszul megvilágított munkahelyeken a nyeles bányászékek használata biztonságosabb volt, mint a nyél nélkülieké. Ezért használatuk valószínűleg jóval elterjedtebb, mint az utóbbiaké, melyeket talán korábban, de a nyeles ékekkel párhuzamosan is használtak a 14-15. században. 2. Bányászkalapácsok A bányászkalapácsok vasa vagy egyenes, vagy hajlított. Agricola típusábráján 19 hajlított vasút ábrázol (17. kép), bár egyéb ábrákon egyenes vasúak is előfordulnak. 20 S valóban, német területen - az egyenes vasúak mellett - többfelé megtalálható a hajlított forma is a korabeli ikonográfiában. Nálunk, Magyarországon az egyenes vasúak az általánosak. Ilyet ábrázol már a 14. századi rudabányai bányavárosi pecsétnyomó is (5. kép). A Schwazer Bergbuch csak egyenes vasúakat mutat (18. kép). 21 A történelmi Magyarországon többnyire a speciális, hosszú egyenes vasú kalapácsok fordulnak elő, így Rudabányán is. Agricola rövidebb vasú kalapácsokat ábrázol, a Schwazer Berguch hasonlóan. » Agricola ábráján azonban jól látszik az is, hogy a kalapácsok egyik foka kicsit keskenyebb, mint a másik. Ez a tulajdonság jellemzően megfigyelhető a magyarországi bányászkalapácsokon is. 19 Agricola 1556-1985. 70. sz. ábra 20 Agricola 1556-1985. 117. sz. ábra 21 Schwazer Bergbuch, 1556-1956. 140-141. p.
