Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 7. (Rudabánya, 2009)

Tanulmányok - Újabban előkerült középkori bányászszerszámok Rudabányáról. (Szemán Attila)

Bergeisen, Ritzeisen, Sumpfeisen terminológiát alkalmazza rájuk.

10 A modern kiadások közül az angol fordítás a latint veszi alapul,

11 a német nyelvűek pedig - így az 1974-es berlini

12 - mindkét változatot, a latint és a németet is hozzák, de a német szakterminusait zárójelbe helyezik, mintegy magyarázatként. Vagyis erste Gerät [Bergeisen] zweite Gerät [Ritzeisen] das dritte [Sumpfeisen]. A magyar kiadás, mely több szempontból is ez alapján készült, hasonlóan járt el, és a másodkifejezéseket gondolatjelek közt, beékelt mondatrészként közli. A német kiadáshoz hasonlóan nem említi, hogy ez a szövegrész a latin és az első német kiadás összesítése lenne.

13 Ráadásul a magyar fordítás csak részben helyes. A bányászék megfelelő, a réselőcsákány és a fenékcsákány azonban nem! Ezek ugyanis nem csákányok, s Agricola sem tartotta annak őket, amire fényes bizonyíték, hogy a csákányt külön ábrán és leírásban ismerteti, joggal, hiszen másfajta eszköz, és más módon dolgoznak vele. A három tárgyalt szerszám valójában a bányászék hosszabb, illetve hosszabb és erőteljesebb változata. A nyéllyukba mindegyiknél csak lazán tűzték be a nyelet. Az ék hegyét a kőzethez illesztették, és a kalapáccsal ütötték annak fokát. Ha az éket mélyebbre kellett ütni, mint a nyéllyuk, akkor a nyelet könnyedén ki tudta húzni belőle a bányász. Az ék nem volt csákányként használható, mivel nyele csak lazán volt beletűzve a szerszámvasba, a csákányból pedig, épp a biztos rögzítés miatt, nem lehetett egyszerűen kihúzni a nyelet. A csákányt mindig erőteljesen rögzítik a nyélre, másként ugyanis nem lehetne ütni vele. A bányászék-típusú szerszámok használata csakis kalapáccsal együtt lehetséges, csákányként önmagában semmiképpen. Ezek a szerszámok tehát ékek, és valójában réselővasnak, réselőéknek és zsompéknek, esetleg fenékvasnak nevezhetők. Megjegyzendő, hogy a Sumpf = zsomp ugyan valóban a bánya legmélyebb pontján szokott lenni, 10 Agricola, Georgius: VomBergwerckxii Bücher.Basel, 1557.111-112. p. 11 Agricola, Georgius: De remetallica. New York, 1950. 150. p. 12 Agricola, Georgius: De re metallica libri XII. (Bergbau und Hüttenkunde, 12 Bücher.) Berlin, 1974. 13 Agricola, 1556-1985.