Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 6. (Rudabánya, 2008)

Tanulmányok - A nemesércbányászathoz kötődő privilégiumok az Árpád- és Anjou-korban. (Weisz Boglárka)

licentia comitum camerarum) az arannyal és az ezüsttel (cum auro et argentő) a szatmári kamarán túl megy, büntessék meg.

133 A kiváltságlevelek rendelkeztek olyan épületek felállításának és birtoklásának a jogáról, melyek a bányászati munka során nélkülözhetetlenek voltak. így a rózsahegyiek 1340. november 14-én I. Károlytól megkapták a jogot, hogy határaikon belül - más jogának sérelme nélkül - szabadon építhessenek malmot.

134 1376-ban I. Lajos Asszonypataka és Középhegy hospes&inek és polgárainak biztosította, hogy malmokat, karámokat,

135 kohókat, ércmosókat,

136 majorságokat és más épületeket (molendinum, casas, fornaces, Balnea, allodia et alias quaslibet haereditates aedificari facientes) tartsanak fenn más királyi bányák szokása szerint (ritu aliarum nostrarum montanarum).

131 A bányákban működő hivatalnokokról, azok választásának módjáról, illetve feladatuk mikéntjéről a vizsgált korszakban egyedül az asszonypataki és zazárbányai polgárok és hospesek kiváltságait tartalmazó oklevélben találunk adatokat.

138 Az asszonypatakaiak oklevele szerint a bíró, az esküdtek és a közösség évente választotta meg a bányamestert (magister montis), aki a bányaművelés során kialakult minden ügyet megvizsgálhatott, és abban a bíróval együtt dönthetett.

139 Hasonlóképpen rendelkezett a Selmecbányái jogkönyv, mely szerint a bányamestert (Bergmeister) a báCD IX/1. 500-501. VMMSI. 132. Az oklevélben említett „casa" olyan épületet jelenthetett, melyben a bányászok szerszámaikat őrizték, illetve amelyek munkanapokon szálláshelyül is szolgálhattak nekik. Az érceket az aprítás után, de még a pörkölés előtt mosás segítségével tisztítják, vö. Georgius Agricola: Tizenkét könyv a bányászatról és kohászatról. Ford. Brecht Rezső. Szerk., a bevezetőt, a tanulmányt, a lábjegyzeteket és személyjegyzékeket írta Molnár László. Bp. é. n. [1985] 294-925., 314-322. CD IX/5. 98. Természetesen e kiváltságlevél csak a királyi tisztviselőkkel foglalkozik, míg más hivatalnokokat (mint pl. a sáfár vagy a Teiler) nem említ. 1347: CD IX/1.500.