Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 6. (Rudabánya, 2008)

Tanulmányok - A nemesércbányászathoz kötődő privilégiumok az Árpád- és Anjou-korban. (Weisz Boglárka)

váltságok hogyan jelentkeznek - jelentkeznek-e egyáltalán - azokban, illetve milyen más bányászathoz kötődő szabadságokat figyelhetünk meg bennük. Az utóbb bányavárosként ismert települések közül elsőként Selmecbánya juthatott kiváltságokhoz a 13. század második felében. A selmeciek privilégiumukat IV. Béla nevéhez kötötték, akinek oklevele azonban nem maradt fenn. Ismerünk ugyan egy IV. Béla nevével (In Namen Gotts Amen Vier Bela Von Gotts genodn tzii Hungern Dalmatzn Croatzn (etc.) Kunig Chundign allen vnd y etzlichem dy diesen khegenw ortigen prieff anzehen hören ader lezen)

n ellátott német nyelvű privilégium-töredéket a selmeci városés bányajog elejéről, ez azonban szinte szó szerint megegyezik az iglaui város- és bányajogban fennmaradt, I. Vencel cseh király és fia, Pfemysl morva őrgróf oklevelével. Az iglaui város- és bányajognak két latin (melyek közül az egyiket [A] a 13. század közepére, a másikat [B] a 13. század második felére datálja a szakirodalom)

13 és több német nyelvű változata ismert.

14 A selmeciek német nyelvű privilégium-töredéke az iglaui város- és bányajogban szereplő kiváltságlevél latin B változata fordításának tekinthető. Erre utal az, hogy a selmeciek oklevelében is szerepel az a paragrafus, mely csak az iglaui latin B változatban jelenik meg.

15 A latin B vál12 Das Stadt- und Bergrecht von Banská Stiavnica/Schemnitz. Untersuchungen zum Frühneuhochdeutschen in der Slowakei. Ed. lipo Tapani Piirainen. Oulu, 1986. 31. 13 Adolf Zycha: Das böhmische Bergrecht des Mittelalters auf Grundlage des Bergrechts von Iglau I-IL Berlin, 1900. II. V. 14 Vö. Johann Adolf Tomaschek: Deutsches Recht in Oesterreich im dreizehnten Jahrhundert: auf Grundlage des Stadtrechtes von Iglau. Wien 1859. 303-324.; Zycha, A.: Das böhmische Bergrecht i. m. I. 46-78. 15 Insuper volumus et mandamus districtius obseruari, quod si aliquis ciuium committens homicidium uel alium excessum enorme quemcumque, nec camerarius noster nec prouincialis nec aliquis officialium nostrorum nec iudex ciuitatis seu iurati in bonis suis tarn mobilibus quam immobilibus aliquam exerceat uiolenciam, quamuis reus profugus factus fuerit, sed uxor sua cum heredibus rebus suis pacifice perfruantur. (Incipiunt statuta ciuilia ciuium Iglauie a uiris prudentibus