Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)
Tanulmányok - A magyarországi bányászegyenruhák történeti rétegei. (Szemán Attila)
rávetett csuklya nem látszik határozottan, bár nem is kifejezetten hátsó nézetben ábrázolták őket. Az oldalsó állásban azonban jelölhették volna. Fejükön a Magyarországon szokásos süveg látható, lábukon, a nálunk szintén általános korabeli hosszú szárú csizma, az ún. szekernye figyelhető meg. Faller szerint a csizma a magyar bányászruha jellegzetessége. 19 Részünkről itt egyelőre csak annyit jegyzünk meg, hogy a rozsnyói Szent Anna-kép bányászai közül csupán kettő visel hosszú szárú csizmát. Egyébként a föld alatti munkában többnyire nem is lett volna előnyös a hosszú szárú lábbeli. A bő évszázaddal későbbi, 1650-es díszszerszámokon nagyjából ugyanezt a viseletet találjuk (12-13. kép). 20 A különbség csak annyi, hogy itt már látható a hangsúlyozott vállvarrás a kabátom Lehetséges, hogy ez válltömést is jelent. Úgy véljük, hogy az 1538-as díszszerszámok vésett ábráit feltehetően, az 1650-eseken levőket pedig már bizonyára díszruhának tekinthetjük. Nem sokkal későbbről ismert az első biztos, leírt adatunk a külön bányász munkaruha alkalmazására, bár bizonyára már jóval korábban is létezett a kétfajta viselet. Edward Browne angol utazó 1673-ban azt írja, hogy az úrvölgyi bányába történő beszálláskor ráadott bányászruha egyszerű vászonkabátból, nadrágból, karimátlan kemény sapkából, farbőrből és térdvédőből állt, s ilyen bányabeü ruhát öltött a vezető is. 21 A tényleges munkában többnyire valamilyen rövidszárú lábbelit viselhettek már ekkor is. A szintén 1650-ből származó Esterházy-serleg ábrázolásai és az 1672-es Selmecbányái ún. bányamesteri serleg ábrázolásai legalábbis erre utalnak. Igaz ugyan, hogy a 17. század, de már a 16. századvég német bányászai is térdnadrágba, cipőbe öltözködtek. A hazai bányászok a díszszerszámok ábráin csizmát viselnek, tehát díszruhaként bizonyára használtak térdig érő csizmát és hosszú nadrágot. Persze Faller 1963. 247. p. Díszkalapács nyelén és bányászék oldalán, Selmecbánya, 1650. Ezüst, részben aranyozott, trébelt, vésett. MNM, ltsz. 61.50.1.C és 61.50.2.C. Szemán 1998-1999. 123-127. p. 19., 20., 24. kép. Browne, Edward: Account of several travels in Hungária... London, 1673. 186. p. = Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten. Budapest, 1891.
