Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)
Tanulmányok - A magyarországi bányászegyenruhák történeti rétegei. (Szemán Attila)
lett, mely egyértelműen az ünneplő ruházatot jelöli. Ez sem túl régi, hiszen a bányász díszruhák sokáig egyáltalán nem voltak pontosan leírt, egységesített formájúak. Valamiféle egyenruha-szabályzatot jelenleg csupán az 1837. évtől ismerünk, s akkor is csak a bányatiszti, hivatalnoki ruházatot szabályozták, a dolgozókét nem. Helyesebb tehát ezt megelőzően, s bizonyos értelemben egészen a 20. századig díszruháról, bányászviseletről beszélnünk. Talán paradoxonnak tűnik, de - noha a díszruhák történetét vizsgáljuk -, a munkaruhák ismertetésével kell kezdenünk tanulmányunkat. Eredetileg bizonyára olyan ruházatban kezdtek dolgozni a bányában is, mint a felszínen. A mesterség nehézségei és szükségletei alakították ki a bányászok munkaruháját. Feltehetően sokáig nem is lehetett külön díszruháról és munkaruháról beszélni. Annyi azonban bizonyos, hogy a bányászok ünneplője valójában a munkaruhából alakult ki, „nemesedett" díszruhává. 1. Munkaruha, a díszruha megjelenése előtt A középkori bányász munkaruha darabjai: csuklyás bányaing, farbőr, térdvédő, süveg. Ezek közül a legrégibb a csuklyás bányaing volt. Kiindulópont: általános európai, azaz szakmai és nem nemzeti. Legkorábbi ma ismert ábrázolása a Welfesholz-kápoInából ismert (mansfeldi bányavidék) két kőfaragvány az 1290 körüli időkből (1. kép). 5 A hívők által Nappian és Neuecke néven emlegetett két figura csuklyás bányainget visel, azonban ezek nem egyformák. Az egyiken hosszabb változat látható, mely ülő helyzetben is takarja a figura ülepét. Ez a változat alkalmas arra, hogy a hideg, nedves bányatérségekben is leülhessen munka közben a bányász. A másikon rövid, csípőig érő, alsó részén sűrűn ráncolt bányainget láthatunk, melyet derékban még öv is szorít. Ez ülő munkánál kevésbé alkalmas ruhadarab. Legkorábbi hazai ábrázolása4 Talán a katonai ruházatból magyarázható, hiszen ott van gyakorló, szolgálati és kimenő, s ezek mind egyenruhának nevezhetők. 5 Der Bergbau in der Kunst. Szerk.: Winkelmann, Heinrich. Essen, 1958. Abb. 5. kép 21. p.
