Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)

Tanulmányok - Vasgyártó-telep a Murány-patak áttörésében (Bretka - Beretke, Szlovákia). (Peter Cengel - Pavol Horváth)

tött konyhai tűzhely ajtaján Beretke feliratot látott a szomszédjuk­ban. Az ilyen öntvénykályhák gyártása csak a 19. század második felére jellemző. Ez azt jelentené, hogy a 19. században vasöntöde üzemelhetett Béreikén, de az állítás nem valószínű, valami tévedé­sen alapulhat. A terület leírása. Beretkét elhagyva a Murány-patak (vagy ahogyan itt nevezik: a Muránká) folyásával szemben a turistaös­vényen haladva egy patakívben a túloldalon (a keleti parton) talál­juk a vasgyár maradványait, amely három épületből és a hajtó­árokból állott. A hely a patakkal és az erdős, meredek, sziklás hegyoldallal határolt. A gyárhoz bonyolult a hozzájutás. A köz­ségből szekérúton, az erdőn keresztül, nagy kerülővel volt megkö­zelíthető. A folyó mellet csak gyalogszerrel lehetett közlekedni. Valószínű, hogy az épületmaradványokat emiatt csak részben hordták el építőanyagként, és így a romok jelentős mértékben megmaradtak. A patak másik oldalán vezető turistaösvény helyen­ként nagyon keskeny, meredek, és nem alkalmas semmiféle szállí­tásra. De a vasércet a gyárba a túloldali szekérúton is szállíthatták a közeli bányából, az ún. Guba alól. A mai napig látható, hogy a szekérút a patak szélétől az erdő irányába kővel volt feltöltve, ki­építve. A patakon pedig vagy átgázoltak, vagy fahídon jutottak a kohóhoz. A szlovákiai kohászati emlékek közül ennek a megköze­lítése a legnehezebb. A nagyolvasztó rekonstrukciója. A nagyolvasztó terméskőből (mészkő) épült, és a vasgyár épületének egyik sarkát alkotja. Az olvasztó klasszikus vonalú, dupla burkolatú főfalazattal. A teteje az épület falai fölé emelkedett. A legjobban az északi és keleti ol­dala maradt meg. Az utóbbi még az eredeti magasságáig megvan. A másik két fal már leomlott. A kemence négyszög alakú levágott piramis hasáb (torok) felépítménnyel. A kemence külső burkolatá­nak falmérete az alsó részén 6,7 x 6,7 m, a felső részén 5 x 5 m, a talpon 1 m vastag. Az 1 m magas torok-felépítmény - lángterelő fal méretei 4,5 x 4,5 m és a belső burkolat falán helyezkedik el. Ez védte meg az adagoló-pódiumon dolgozó munkásokat a „kilángo­lástól". Az objektum teljes magassága 7 m. A kemence belső teré­nek mérete 3,1 x 3,1 m. Ebben a térben volt kiépítve a tűzteret ha­tároló fal. Ez valamennyire eltér a klasszikus szerkezetű 18. szá-

Next

/
Thumbnails
Contents