Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 3. (Rudabánya, 2007)

Tanulmányok - Velty István, a „kutató". (Fejezetek a magyar bauxitkutatás és -bányászat korai történetéből). (Tóth Álmos)

„mangán-érc"-re, 1950-ben pedig Szentes az alsóörsi fülkékre és a vörösberényi vasércekre vonatkozó bejelentését. Külön érdekessége a történetnek a mai nevén Állami Földtani-, Geofizikai és Bányászati Adattárában fellelhető, Fe: 53 számon nyilvántartott Velty-levél (1950. április 16.), amelyet Vitális Sándor intézeti igazgatónak írt. A levél válasz Vitális soraira. A kettejük közötti kapcsolat minőségét jelzi a tegezőviszony. Szakmaiemberi kapcsolatainak széleskörűségét az alábbi idézet is jellemzi: „Amikor Lóczy Lulu és gróf Teleki itt jártak és bemutattam nekik ezen ércesedéseket, szálban állónak deklarálták. " Levelében hoszszan foglakozik az alósörsi „grafitos-szenes-szénpalás rétegekkel", számos szakmai, felhasználás-technikai megjegyzést is téve. S hivatkozik Vitális Istvánnak „a magyarországi szénelőfordulásokfról] és kutatásokról írt nagy értékű, kiváló művére". Velty e levelével minden kétséget kizáróan igazolja kívülálló volta ellenére is figyelemre méltó szakmai-emberi kapcsolatait, szakirodalmi ismereteit, amelyek cselekedeteiben és leveleiben is fel-feltűnnek. Végezetül: írásom címében a kutató szót idézőjelbe tettem, mert ő magát így titulálta. Eredményei alapján az utókor nem csak elfogadhatja Velty önmegnevezését, de főleg a kislődi bauxit felfedezőjeként a szakma is befogadhatja a sikeres bauxitkutatók közé.