Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 3. (Rudabánya, 2007)

Tanulmányok - A bányászat története Komlóskán. (Havassy András)

(1927) szerint a hidrokvarcittal való szoros érintkezése miatt biztos, hogy hévízből vált ki. Kristályosodási formája arra utal, hogy mint aragonit keletkezett, és később vált kalcittá. A kőzetet tarkító vöröses, barnás bevonat azt a gyanút keltette, hogy aragonitról van szó, de megvizsgálva „mésznek bizonyult" (HOFFER A. 1927). Koch S. (1950) szerint viszont kalcitként vált ki. Grasselly Gy. elemzése alapján a legsötétebb részek összetétele: Si0

2 0,25% Fe

2

0

3 0,26% A1

2

0

3 0,21% Mn0

2 2,06% CaO 48,43% MgO 5,38% co

2 43,54% H

2

0 0,12% 100,25% A kalcitot átszelő finomszemü fekete, sötétszürke kvarciterek MnO.OH-dal (és kis mértékben Fe(OH)

3-dal) festettek (Si0

2 83,89%, MnO 12,38%). A Bolhás-hegy oldalában, a hidrokvarcit telérekkel párhuzamosan, ÉENy-DDK-i csapással helyezkedik el, 55 x 20 x 9 m-es felszíni kiterjedéssel. Többszáz méter hosszúságban nyomozható. Méretei kizárják a Ca-ion tömegének a környező erruptívumokból való származását, ezért közvetett bizonyítéknak tekinthető a nem nagy mélységben húzódó mezozoós alaphegység meglétére. Mátyás E. (1978) szerint metallogéniai vizsgálatra indokolt, mélyfúrással kutatásra javasolt perspektivikus érckutatási terület. A karbonátos, mezozoós aljzat geofizikailag kimérhető határzónái-