Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 3. (Rudabánya, 2007)

Tanulmányok - Velty István, a „kutató". (Fejezetek a magyar bauxitkutatás és -bányászat korai történetéből). (Tóth Álmos)

tott minőségi adatokat. Velty a publikálás szándékával összeállítást készít a Bányászati és Kohászati Lapok (BKL) főszerkesztőjének, Litschauer Lajosnak. Megírja - többek között - hogy a Kormos által nyilvánosságra hozott analízisek hivatalosan adományozott bányatelkei „értékesítési lehelőségének ártani alkalmasak". A főszerkesztő Velty írását nem minősíti tudományos vitacikknek, s közlését megtagadja. Velty meglepő érvekkel hozakodik elő, s mintha háttér-tanácsadó is felsejlene. Vadász Elemérnek a BKLben alig egy évvel korábban megjelent cikkére

10 is hivatkozik. A vártnál rosszabb minőséget mutató adatok mellett Velty nehezményezi, hogy elmaradt „a Földtani Intézet szakértője" által Eplényben szintén kijelölt és elsőrendű fontossággal bíró, eocén mészkővel fedett területnek alapos átfúrása, megvizsgálása. /.../ Befejezésül még annyit szabadjon megjegyezni, hogy a cikkíró úrék (

ill. azon üzleti tőke), annak dacára is, hogy fúrásaikkal a cikkíró féle analíziseket produkálták, mégis az opció leteltével még ismételt peres fenyegetések árán is (attól vissza nem riadva), megszerezni akarta Eplényi és tovább leszerződni tárgyalni akartak (iratok rendelkezésre állanak), azonban fentiek után részemről voltam kénytelen fölmondani." Vadász egy 1930. évi jelentésében

1 tulajdonképpen igazolja Velty aggályát, miszerint - ha nem is előre megfontolt szándékból, de - a kézifúrások mintái gyengébb minőségű bauxitot eredményeztek a valóságosnál. Kormos 12 év múltán (1939. okt. 27-i) „rekapitulációs", azaz visszatekintőjelentésében kissé másként ír az 1926-27. évi eplényi kutatások eredményeiről. „A Velty-féle feltárások teljesen igazolták a mi fúrásaink alapján leszűrt következtetést, hogy t. i. a bauxit itt mindössze két töbörben /cávábanf maradt fenn érintetlenül. Lehetséges, hogy a termelés során a kitermelt bauxit minősége a fenti'" Vadász E.: Mélyfúrásokból kikerült minták szennyeződésének különös esete. = BKL, 1926. 11 Nem tudjuk, kire céloz, és az sem világos, hogy a Földtani Intézet szakértője milyen alapon jelölhetett volna ki fúrásokat. Levelében erre vonatkozóan „kezeim között lévő" más szakvéleményekre hivatkozik Vadász E.: A magyarországi bauxitkutatások addigi eredményei és a jövő kilátásai. 1930.