Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 3. (Rudabánya, 2007)
Tanulmányok - A magyar bányajog fejlődésének főbb állomásai. (Dr. Izsó István)
tás egyensúlya is megbomlott. Megindultak a nagyarányú birtokadományozások - melyek eredményeképpen a királyi magángazdaság jövedelmei is jelentősen csökkentek -, és kezdetét vette az a több évszázadig tartó folyamat, amely a teljes körű bányászati jogosultságot is magába foglaló királyi magánbirtoktól elvezetett a földbirtokosok bányaszabadságának deklarálásáig. A királyi hatalom ugyanis kezdetben még nem ismerte el az adománybirtokok területén a bányászati jogok földesúri gyakorlását, az előfordulások, a bányák nem képezték a földbirtok részét, hanem közvetlenül a királyok kizárólagos bányászati jogának (Jus regale minérale) voltak alárendelve. A XTT-XTTT. századtól azonban már ismertek olyan adatok, hogy a királyok bányászati jogosultságukat külön eladományozták, kialakítva ezzel a bányaregálé jogintézményét Magyarországon, amely a föld mélyéből nyert fémek (arany, ezüst, réz és higany) érceire és a sóra terjedt ki. Az uralkodó bányászati jogához egy másik fogalom, a bányaszabadság fogalma társult: az Árpád-korban a kiváltságokkal rendelkező királyi bányászok bárkinek a birtokán szabadon kutathattak, majd a megtalált ásványkincseket saját hasznukra kiaknázhatták, cserébe a királynak bányaadót (urbura) voltak kötelesek fizetni. A feltárt bányaterületet a földbirtokos - hacsak maga nem nyert a királytól bányászati privilégiumot - kezdetben ellenérték nélkül, később pénzért vagy cserebirtokért a kincstárnak tartozott átengedni. A kősóra azonban nem terjedt ki ez a bányaszabadság, azt mindig királyi szervezetek művelték. A bányászati termelés figyelemmel kísérése és a bevételek beszedése és kezelése fokozatosan az egyes bányavidékeken működő királyi bányakamarák kialakulásához vezetett, majd hamarosan megkezdődött a regálerendszer bérbeadása is: a kamaraispánok meghatározott évi pénzösszeg megfizetése ellenében teljes hatalmat szereztek a kamara és alkalmazottai felett. A lecsökkent királyi magángazdaság helyett a kincstár bevételeit egyre inkább a regálejogokból származó jövedelmek biztosították, míg végül TV. Béla reformjai eredményeképpen az államháztartás már tisztán a regalitáson alapult. Királyi regálék voltak a pénzverés, a pénzbe-