Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 3. (Rudabánya, 2007)

Szakirodalom - Mangánérc-bányászatunk breviáriuma. (Hadobás Sándor)

- A rendszerváltás után. A továbbiakban az úrkúti mangánérc-telep földtanával foglalkozik részletesen a szerző, a tudományág sokféle aspektusából. Áttekinti a térségben előforduló egyéb ásványi nyersanyagokat is, majd rátér a bányaművelés és a bányaműszaki dokumentáció kérdéseire. Ezen belül szól a külfejtésekről és a mélyművelésről, a bányaveszélyekről és balesetekről, végül a bányamérésről, bányatérképekről és bányatelkekről. Természetesen nem maradhatott ki a mangánércek előkészítése, dúsítása, szállítása és feldolgozása sem. A Gépészet és villamosság című fejezet a bányaművelés műszaki-technikai feltételeinek változásait taglalja, befejezésül pedig az úrkúti üzem gazdálkodási sajátosságait elemzi. Nagyjából ugyanezt a beosztást megtartva, de érthető okokból jóval kisebb terjedelemben olvashatjuk az eplényi mangánbányászat históriáját. Érdekesség, hogy az itteni bánya kiépítésében és a termelés megindításában nagy szerepe volt a rudabányai vasércbányának, személy szerint Kállai Géza igazgatónak. Az eplényi mangánérc-területet ugyanis felfedezése után a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. vásárolta meg, amelynek vezetői a nagy tapasztalattal bíró rudabányai szakemberekre bízták a dunántúli üzem beindítását, és egészen az államosításig az irányítást, műszaki fejlesztést is onnan végezték. (Ennek az a magyarázata, hogy Rudabánya szintén a Rima üzeme volt.) Több kiváló rudabányai bányász teljesített hosszabb-rövidebb ideig szolgálatot Eplényben, mint például Lindák András dobsinai származású (buléner) bányamester (1932 - 1943-ig). Eleinte csak külszíni művelés folyt, az 1930-as évek végétől azonban gazdaságossági okok miatt megkezdték a föld alatti termelés feltételeinek megteremtését, és később már ez a módszer dominált. 1951 és 1963 között önálló vállalatként működött az eplényi mangánérc-bánya, majd 1963-tól bezárásáig, 1975-ig Úrkúlhoz tartozott. A fő fejezetek végén gazdag irodalomjegyzéket találunk. A jól összeválogatott hatalmas ábra- és képanyag hasznosan egészíti ki a szöveget, szemléletesebbé, érzékletesebbé teszi a leírtakat. A függelékben többek között megismerkedhetünk a hazai mangánérc-kutatásban és -bányászatban kiemelkedő szerepet játszó sze-