Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 2. (Rudabánya, 2006)
Tanulmányok - Szomolnoki bányapénzeink. (Szemán Attila)
nokhoz kötötte. 38 Ez azonban nem kellőképpen megalapozott feltételezés. Az ellenjegyet nem tudjuk feloldani, de az S jelenthet Selmecbányát is, s ez kézenfekvőbb a Szomolnoknál egy selmeci réz. A vésett bányászjelvény két oldalán láthatók a szintén vésett betűk. 39 Végül vizsgáljuk meg a már Göhl által is Szomolnokhoz beosztott egyetlen bányapénz-típust. (Göhl 120. sz., 27/a, b kép). Meg kell jegyeznem azonban, hogy ezt sem mindenki tartotta szomolnoki eredetűnek, hiszen Fiamig művében 40 a CS monogram mellett a koronás és a pálmaágak közti nagy S betűt is Selmecbánya jelzéseként tünteti fel. Sőt egy 1876-os berlini kiadású - 1974-ben reprintben is megjelentett - címergyűjteményben is szerepel ez a kétféle betűjelzés, mint Selmecbánya címere! 41 A nagy S betű heraldikai szerepét vizsgálva valóban megállapíthatjuk, hogy az Selmecbánya címereinek egyes változataiban megjelenik, míg Szomolnok címerében egyáltalán nem fordul elő. Biztos azonban, hogy e bányapénz a Selmecbányái rézpolturákkal egyáltalán nem vethető össze. Nem hengeres pénzverőgéppel verték, hanem kézzel, a korszakhoz képest kezdetleges eszközökkel. Göhl indoklásában stiláris hasonlóságokra hivatkozik. 42 Ezek valóban megvannak, de legfeljebb közelítő adatoknak tekinthetők. A darabra jellemző egyszerű betűkből, durva véséssel kialakított éremkép elsősorban az 1757-es és 1766-os phoenixhutai bányapénzekkel (28/a, b kép) mutat rokonságot. Az egyetlen gölnicbányainak tartott bányapénz (29. kép) ugyan szintén hasonló, de ez a darab besorolását tekintve szintén bizonytalan, és évszám sem található rajta. A legjobb bizonyíték amellett, hogy ez szomolnoki érme, az lehet, hogy a hátoldal veretmaradványának nyílt koronája alatti K H / S 38 Trencan, L. 1984. 18. p.-U. ő. 1988. 10. p. 39 Szemán A. 1998-1999. 122 40 Fiamig, Otto: Monogramme auf Münzen und Urkunden. 1968. 358. 41 Rentzmann, W. 1876. és Neubecker-Rentzmann, 1974. 386. sz. „CS" 391. „S". 42 Göhl, 1919-1920. 18. p.
