Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 2. (Rudabánya, 2006)
Tanulmányok - Szomolnoki bányapénzeink. (Szemán Attila)
helyesen 1687-re keltezte az érmét, de a későbbi szerzők nem fogadták el ezt a meghatározást. A sors fintora, hogy Göhl közöl egy rajzot is a veretről (25/a, b ábra), melyen az 1687-es évszám szerepel, s így ellentmondásba kerül a saját szövegével. Az évszám azonban nagyon fontos, mert 1697-ből ismert Selmecbányái rézpoltura is, melyet Göhl szintén bemutatott. A tévedés folytán párhuzamos sorozatokhoz tartozónak vélte a két rézpénzt. Ugyanebből kiindulva tartotta Trencan lehetségesnek az S betűs rézpénz szomolnoki eredetét. A Szomolnokhoz sorolás lehetőségét egyébként már Göhl is felvetette, de - tévedése ellenére - még ugyanott el is utasította: „Selmeczbányán kívül csak Szomolnokbánya jöhetne még szóba, azonban nem merült föl eddig olyan adat, amely arra kényszerítene, hogy Selmeczcel szemben Szomolnoknak tulajdonítsam ezen éremfajt. " 34 Göhl indoklása elég banális, de megérzése helyes volt. A veretkép további elemei azonban egyértelműen bizonyítják, hogy az érem Körmöcbányán készült. Az L betű feletti korona lapos, széles, két oldalán kitüremkedik, közepe alacsonyabb. Ezen az alacsonyabb középrészen kereszt van elhelyezve, s a korona körvonalait gyöngysorral hangsúlyozták. Ez a forma az 1688-as, 1690-es és 169l-es körmöci tallér- és féltallér-veretekről ismerős. Ellenben a későbbi - szintén Körmöcbányán vert - Selmecbányái, illetve a Kassán vert kassai rézpolturákon levő L betű feletti koronák típusa még csak nem is hasonló hozzá. További bizonyíték, hogy a számjegyek formája is megfelel a korabeli körmöcieknek. Semmi kétség tehát, hogy a veret a körmöcbányai verde terméke, ami ebben a korban teljesen valószerűtlenné teszi a szomolnoki használatot. Természetesen egyáltalán nem hasonlít a már ismertetett 1687-es szomolnoki bányapénzhez sem. A szomolnoki eredet lehetősége továbbá azért is lehetetlen, mert ezeket a pénzeket a lapkák jellegzetes ívbe hajlása alapján csak hengeres verőgépen, vagyis verdében állíthatták elő. Az 1687-es - már ismertetett 34 Göhl, 1919-1920. 14. p.
