Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 2. (Rudabánya, 2006)
Tanulmányok - Szomolnoki bányapénzeink. (Szemán Attila)
tokban voltak. Mint arról a későbbiekben szó lesz, a kamara csak 1681-ben veszi saját kezelésébe a szomolnoki uradalom egyik részét, s addig a földesúri tulajdonban levő bányákat itt bérlők művelték. Az S - B jelzésű bányapénzek előlapján azonban ott látható a nagy L betű, melyre nyílt koronát húztak. Ez egyértelműen I. Lipót magyar királyt jelölte, s ennél fogva csakis kincstári bányáknál használhatták. A következő darabról csak levéltári forrásunk van. Pech Antal egyik érdekes adata a következő: 1669. május 22-én azt írta Joanelli, Johann Andrea (András János)^ selmeci főkamaragróf az úrvölgyi bányatiszteknek, hogy őt hamis pénz verése miatt bevádolták. A „hamis pénz" pedig egy bányapénz volt, melyet ő Szomolnokon, Úrvölgyön és Selmecen is használt, saját címerével és jegyével az egyik oldalon, ékkel és kalapáccsal a másik oldalon. 19 A veret bányapénz-mivoltát kellett tehát a bányatiszteknek bizonyítani, amit azok meg is tettek. Ezt a bányapénzt egyelőre tárgyi valóságában nem ismerjük, de a jövőben még előkerülhet, hiszen bizonyosan használták Szomolnokon is. Ábrázolásában nem találjuk meg a koronás L betűt, amiből az következik, hogy nem kincstári, hanem magánjellegű bányapénz volt! Erre utal a rajta szereplő családi címer is, bár ez a legfőbb bányászati kincstári tisztviselőé, a főkamaragrófé volt. A selmeci és úrvölgyi bányák esetében sem kizárt a magánbányák lehetősége, míg a szomolnokiak csakis magánbányák, illetve magánbérletek lehettek. A Joanelli-család és maga a főkamaragróf eredetileg rézkereskedő és bányabérlő volt. Ezért nyerte el a főkamaragrófi rangot is. Feltételezhetjük tehát, hogy éppenséggel magánbányáiban használta ezeket a bányapénzeket. Bár a hivatalnoki minőségével tulajdonképpen összeférhetetlen, lehetséges, hogy érdemeire való tekintettel szemet hunytak magánbányászata, pontosabban bányabérlői tevékenysége fe8 A Joanelli-család eredetileg Dél-Tirolból származik. 1659-ben birodalmi bárók, 1660-ban pedig magyar grófi rangot kapnak. így keresztnevük magyar írásmódja sem helytelen. 9 Pech Antal: Alsó-Magyarország bányamívelésének története. III/2. Bp. 1984. 793. p.
