Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 2. (Rudabánya, 2006)
Tanulmányok - Európa legrégibb bányászati emléke Farkasréten. (Gábori Csánk Vera)
het köztük különbséget tenni. Maradna tehát a sokatmondó morfológiai helyzet, a völgyképződés ideje. A régibb kőkor ellen szól az agancsok kitűnő állapota, frissességük. Ennek okát már említettem - az állandó nedvesség, a magas CaC0 3 tartalom - és mégis kissé „hihetetlen" ez. (Minden hihetetlen, ami először kerül elő - vagy olyan korszakból, amelyből még nem ismertük. Később ez lesz természetes.) Ezzel szemben tény, hogy három ásatás alatt a neolitikumnak még nyoma sem került elő. Sem a bányában, sem a közelibb környéken - pedig nagyon kerestük. Az agancsokon - mint ez a neolitikumban ismert -, a legcsekélyebb csiszolás, átfúrt nyéllyuk stb. nincs. Nem került elő egyetlen neolitikus vagy egyéb őskori cserépdarab, csiszolt kőeszköz, balta vagy ék - egyszóval semmi, ami az újkőkorra meghatározó lenne. Ellenérv lehet, hogy ez nem telep, másfajta csont, hulladék sem került elő; az agancsokat nem volt érdemes jobban kidolgozni stb., - a negatívum azonban sem pro, sem kontra nem bizonyíték. Erőltetve az egzaktságot: találtunk egyetlen csigahéjat (máshol perdöntő lehetne), és két, hüvelykkörömnyi cserepet. Utóbbiak i. sz. 12. századiak - az előbbi csigafaj csak a bronzkor végén jelent meg a Kárpát-medencében. Felvetésem, a paleolitikum mellett a következők szólnak: Az első ásatáson, a legalsó kultúrszintben, egy moustérien típusú kaparó került elő. Véletlen darab: eldobták, mert a hátlapja készítés közben elrepedt. Ez a szerszám egyértelműen a középső paleolitikumba tartozik: a Bordes-rendszer szerinti szabályos egyszerű, ívelt élű kaparó (racloir simple convexe). Előfordulnak rövid, háromszögletű, jellegzetes bázisú (talonú) szilánkok, melyek szintén az említett korszakra jellemzőek, egykét gyenge kaparó-féle, „raelette", pár darab jellegzetes magkő, néhány csonkított-retusált szilánk is. Utóbbi analógiáit - éppúgy, mint egy nagy, gömbölyű kvarcit ütőkőét, amelynek a természetes kérgét teljesen eltávolították, szinte „meghámozták" - legközelebb az érdi ősemberi telepen ismerjük. A középső paleolitikumra utalnak a kő alátétek, lapos üllők; de a „műhelyanyag" és maga a gyártási hulladék is. Ezzel szemben penge, pengeszerű eszköz, a felső paleolitikumra, neolitikumra jellemző szerszám nem került
