Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 2. (Rudabánya, 2006)

Szakirodalom - A magyar olaj- és gázipar élő öröksége. (Hadobás Sándor)

A magyar olaj- és gázipar élő öröksége HADOBÁS SÁNDOR Kőolaj- és földgázbányászati emlékhelyek Magyarországon. Az olajipar kiemelkedő személyiségeinek tiszteletére állított emlékek és egyéb ipari emlékhelyek. Szerkesztette: Dallos Ferencné. Budapest, 2005. MONTAN-PRESS Kft. 96 old. A/5. A kőolaj- és földgázbányászat viszonylag fiatal iparág, de nálunk már elérkezett abba az állapotba, amely az elmúlás veszélyével fenyeget. Mindenesetre zenitjén már régen túljutott, s egyre inkább előtérbe kerülnek az emlékek. Ezt jelzi, hogy időszerűvé vált az utóbbiak számbavétele. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Kőolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztálya kezdeményezésére jelent meg ez az igényes kiállítású, teljes egészében színes képekkel illusztrált könyv, amely 16 megye 43 településéről mutat be különböző típusú emlékhelyeket: szobrokat, emléktáblákat, -oszlopokat, -köveket, dombormüveket, kiállításokat stb. Az egyes objektumok helyét 18 esetben térkép is jelzi. A legtöbb monumentumot természetesen olajiparunk bölcsője, Zala megye mutathatja fel. Ezen belül is a Zalaegerszegen működő Magyar Olajipari Múzeum emelkedik ki, amely sokat tesz a hazai szénhidrogén-bányászat örökségének összegyűjtéséért és bemutatásáért. Itt található az iparág talán legértékesebb mementója, a meghatározó jelentőségű „olajos" szakemberek portréit felsorakoztató szoborpark. Mindeddig Bencze László, dr. Böckh Hugó, Hága László, dr. Gyulay Zoltán, dr. Varga József dr. Papp Simon, dr. Kertai György, Vájta László, dr. Alliquander Ödön, dr. Szilas A. Pál és dr. Vámos Endre érdemelte ki, hogy a szakma mellszobruk felállításával fejezze ki tiszteletét és megbecsülését már lezárult életmüvük iránt. Az emlékhelyek másik gócpontja a Miskolci Egyetem, hiszen 1951-ben itt indult meg a magyar olaj mérnök-képzés, s az intéz-