Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 1. (Rudabánya, 2006)

Archívum - Az Ormospusztai M. Kir. Államvasgyári Bányaüzem rövid történeti leírása (Hosztják Albert)

A lejtősaknák túlnyomó részben tölgyfa ácsolattal vannak biztosítva, veszélyes és nagy szelvényű szakaszok azonban betonműkővel vannak kifalazva, illetve vastartókkal biztosítva. Az aknákban túlnyomó részben motorikus végtelenkötél-szállítás, a siklókon önműködő véges kötél szállítás és a közel vízszintes vágatokban elenyésző mértékben lószállítás van bevezetve. A felső-széntelep 1. 8-2 m vastagságú, tőle 37-45 m-rel mélyebben fekvő u. n. alsó széntelep 2-3 m vastagságú, - mindkettő ÉK - DNy-i irányban csak a DK-i irányban 3-8 fokkal dől. A széntermelés omlasztó pillér fejtési rendszer alapján történik, a víztelenítés turbinaszivattyúkkal, a légvezetés pedig centrális rendszerben telepített légaknákon át motorikusán hajtott exhausztorokkal van megoldva. A szén vegyi összetétele: C = 44.92 Hőhatály: 3830 kalória. A sokszorosan végrehajtott gőzfejlesztési próbák alkalmával elért elpárologtatási tényező: kg.gőz/kg.szén = 2.64. Az elgázítási kísérletek eredménye pedig: egy kg szénből termelt gáz 2.3 m

3 - és a generátor hatásfoka 59.5 %. III. Termelési és munkás viszonyok A munkáslétszám és a széntermelés így alakul: 1912-ben 54 munkás termelt 36.298 mázsát H

2

0 (víz) O + N H éghető S hamu 3.26 2.10 5.17 26.67 17.88 100.00 1913-ban 130 288.836 1914-ben 208 564.013 1915-ben 216 805.455 1916-ban 217 986.599