Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 1. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - Rézflotálás Rudabányán az 1970-es években (Sóvágó Gyula)

A flotálás technológiája A flotálási művelet alapvetően két különösen fontos lépcsőre bontható: a. őrlési körfolyam; b. flotálási körfolyam. a. Őrlési körfolyam Az őrlés alapvető feladata a kellő mértékű feltártság biztosítá­sa, vagyis a kiúsztatandó ásványok lehetőleg különüljenek el a meddőtől. Ezért az ércet addig kellett aprítani, amíg a rézásvá­nyok önálló szemcsékké nem váltak. A rudabányai rézércekben a kalkopirit és a bornit szemcsenagysága általában 60-90 mikron (0,06-0,09 mm) között ingadozott. A meddővel többnyire egy­szerű összenövésben fordultak elő, de kisebb változatban (finom hintésben) is jelen voltak. A nedvesen őrlő golyósmalmok üzemét a rézszulfidok kellő mértékű feltárása végett úgy kellett irányítani, hogy a malmok őrleményében a 0,063 mm-nél finomabb szemcsék mennyisége 60-70 % között változzon. Az őrlési körfolyamban a malomkiömlést hidrociklon osztá­lyozta. Az őrlési körfolyam ellenőrzésének legfontosabb művele­te az osztályozást végző hidrociklon felső (finom) termékében a +0,2 mm-nél durvább szemcsék részarányának és zagysűrűségé­nek mérése volt. Az osztályozó ciklon felső (finom) termékében a +0,2 mm-nél durvább szemek mennyisége nem haladhatta meg a 6 %-ot, míg a zagysűrűség mértéke 350-400 gr/l érték között változott. A malmok helyes üzemének ellenőrzése a kiömlő zagy sűrű­ségének mérésével (1800 - 2000 gr/l), és időnként a golyótöltet nagyságának ellenőrzésével történt. A műszerezettség hiányai miatt a malomkezelők a kiömlő zagy hőmérsékletének, illetve a malom zörejének változásából is következtettek az őrlési állapot változására, A hidrociklon felső terméke (-0,2 mm) a flotációs körfolyam­ba, míg az alsó terméke (+ 0,2 mm) további őrlés végett a go­lyósmalomba került.

Next

/
Thumbnails
Contents