Budapesti Orvostudományi Egyetem - rektori tanácsülések, 1963-1964
1963. szeptember 25., 1. rektori tanácsülés
21 < Elöljáróban felsorolja az anyag, hogy már idáig is milyen fővárosi egészségügyi intézmények kapcsolódtak be a medikusképzésbe. Ezek közegészségtani oktatás keretében a KÖJÁL, fertőző betegségek oktatásának keretében a László Kórház. Ennek alapján megállapítja az anyag, hogy az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy az Orvostudományi Egyetemnek támaszkodnia kell a fővárosi intézményekre. A jelenleg klinikává átszervezett osztályok a fennálló nehézségek ellenére is igyekeznek gyógyitó tevékenységük mellett oktatói feladatuknak is eleget tenni. Az orvosképzés ütemének meggyorsitása. érdekében szükséges, hogy a fővárosi intézmények az eddiginél is nagyobb mértékben kapcsolódjanak bele az oktatási feladatokba, annál is inkább, mert a felttelek a fennálló nehézségek ellenére is adva vannak. Sok kórházi osztály élén megfelelő tudományos minősítéssel rendelkező - az elméleti és gyakorlati orvosképzésre egyaránt alkalmas - vezetők állanak. Ezek a főorvosok az elmúlt években, mint adjunktusok és tanársegédek résztvettek az egyetemi oktatásban, többen önállóan klinikát is vezettek. A Szovjetunióban, a népi demokratikus államokban és szá mos nyugati államban a kiképzés .nagyrészt az egyetemen kívüli, a célnak megfelelő egészségügyi intézményekben történik. /"Medizinische Akademie", "Medical-school", intern-rendszer/. Az orvostanhallgatók gyakorlati és elméleti kiképzése is részben e helyeken, részben az egyetem központi kollégiumain történik. Ezzel szemben hazánkban hagyományosan ma is olyan rendszer van, amely ben az orvostanhallgatók elméleti oktatása kizárólagosan az egyetemeken történik, annak ellenére, hogy általában nem a tanszékvezető tanárok adják elő az anyagot, hanem megbizottaik. A szocialista fejlődés és vele a szocialista egészségügy kiépülése fokozatosan feloldja az egyetem zárt rend szerét, elkülönülését a területtől. Az egyetemnek ismer nie kell a terület aktuális egészségügyi helyzetét,mert csak ennek birtokában nevelhet a való élet feladataira alkalmas orvosokat. Az egyetem és a terület mind szorosabb együttműködése összhangban van a szocialista egészségügy egységéről vallott felfogásukkal. A klinikai tárgyak oktatásának kiszélesitésére és gyakorlatibbá tételére a tanszékekhez kapcsolódó rendkívüli tanári rendszer, amelyet a Budapesti Orvostudományi Egyetem jelenleg készit elő, megfelelő keretnek látszik A kinevezendő rendkívüli tanárokat az elméleti és gyakorlati orvosképzésbe egyaránt be lehetne vonni. A kine vezendő rendkívüli tanárokat nagyobb kórházakba lehetne ZZ