Budapesti Orvostudományi Egyetem - rektori tanácsülések, 1962

1962. március 13., értekezlet

- 23 -1

Radnót: Úgy kapják meg a klinikák ezeket a kereteket, hogy először a központi tartalékból egyenlítődjenek ki a nagyobb aránytalanságok.

Csizmadia: Már kiment a körlevél az intézetvezetőkhöz, hogy tegyék meg javaslataikat az ]J>-os keretre.

Radnót: Ha megmagyarázzák az intézetvezetőknek, hogy ez igy igazságos, meg fogják érteni.

Pékli: Le kell ülni az intézet vezetőjével és megmondani,hogy milyen javaslatok jöttek be és csak igy és igy lehet azokat kielégíteni. Azzal nem lehet számolni, hogy l/ó jár, nem mechanikusan adják a keretet.

Rektor: A benyújtott javaslatok alapján meg lehet nézni, hogy milyen helyzet all elő és ha mindenki az Egyetemen az általános helyzetet fogja tekintetbevenni, akkor más álláspontra kell, hogy jusson.

Csizmadia: Nem lehetne az egyéb dolgozók létszámát és béralapját lebontani klinikákra ? Mivel az oktatói normák kidolgozása hosszabb időt vesz igénybe, nem-e lehetne külön kiadni az egyéb dolgozókat ?

Pékli: Jobb lenne, ha a tanszék megkapná egyben az egész státushe'lyz e t et.

Csizmadia: Van egy bizonyos tartalék keret is, amit jó lenne felosztani, ha várnak a dolgozókat röviditik meg.

Pékli: A tartalék keretet is fel lehet használni, de jobb ha együtt egy nagyobb összeg van a korrekciók elvégzésére.

Sujbert: Az aránytalanságok kiküszöbölése a tartalék keretből biztosítható lenne. Az 1 % felosztására szeretne javaslatot tenni. Bizonyos kategóriákba tartozók; ápolónők, műtősök, aszszisztensek alapbére egy főre volna klinikára bontva, ott ahol alacsonyabb az egy főre jutó átlagbér, ott megfelelő arányosítás alapján adnák ki ezt az 1 %-os keretet.

Csizmadia: Kellene egy bizottságot kijelölni, amely az 1%-os keretet es a tartalék keretet is elosztja.

ffékli: Az összhang megteremtése érdekében erre szükség van, a jovo héten ezt beindítják.

Rektor: Akárhogy fogják rendezni a kérdést, az állás szükséglettel csak szembe találják magukat. Látják, hogy az oktatói vonalon erősen a normák alatt dolgoznak az egyetemi intézetek. Ahol a normának megfelelő létszám, vagy azonfelüli van, oda nem adnak állást, akkor is elég hosszú idő telik el, amig elérik azt a szintet, hogy mindenütt a normáknak megfelelően legyenek ellátva. Pékli elvtárs, hogy látja ezt a lehetőséget?

io