Budapesti Orvostudományi Egyetem - rektori tanácsülések, 1962

1962. március 13., értekezlet

5>)- 7 -Nem úgy van, hogy a központi gyakornokok hiányoznak a klinikákról és ez veti fel ezt a kérdést. Az történt, hogy hoztak egy kari határozatot, hogy a központi gyakornokok menjenek el két évre az elméleti intézetekbe, de mi történt ? Nem mentek vissza a klinikára, káderfejlesztették a klinikusokat és a megürülő állásokat odaadták az elméleti intézeteknek, hogy a központi gyakornokokat előléptethessék, de nem szóltak senkinek, semmit. Nála is hiányzik egy csomó állás, amiről nem tudják megmondani, hogy hol vannak. Minden professzor számontartja, hogy mennyi állása van, de ez nem legális helyzet és nem u^y van, ahogy az volt mindig. Az intézeteknek volt státusa es kell is legyen, mert az előléptetés is azért nem megy az intézetekben, mert ezzel merevítették, nem azelőtt volt merev. Mégha - különös okból a rektor^ vagy különböző szervek szükségesnek tartják az egyes állások átdisponálását,még akkor sem lehet az intézetvezetők nélkül megcsinálni. Meg kell állapítani, hogy egy intézetben ennyi és ennyi emberrel lehet dolgozni, mert az nem jó, hogy kétszerannyi ágylétszámu intézetek -ugyanannyi emberrel dolgoznak és odaadják topábbra is az u.n. központi státusokat, a központi gyakornokokat, esetleg politikai vagy hasonló kérdésekre hivatkozva, de ha jól megnézik más az ok.

A Minisztérium nyilatkozatát kéri, hogy az intézeteknek valóban nincsenek-e megállapított státusai ?

Pékli: A tanszékek állásai rögzítettek voltak. Az 1952. évi állami költségvetésben még tanszéki mélységig volt kinyomtatva. 1952. után az állami költségvetésbe az Országos Könyvbe nem került igy be, de változatlanul megvolt a Minisztépium költségvetésében tanszéki mélységig a kötelező lebontás. Eveken keresztül a Minisztérium ezt vette alapul és ehhez viszonyítva engedélyezte a fejlesztést. A valóság azonban mindig más volt és az volt a rossz. Egyforma ellátottsági szintre akartak különböző intézeteket fejleszteni és a valóság egészen mást mutatott, mint amit a számok rögzítettek. Azt felvetni, hogy ez valamikor volt, de most nincs és nem lehet visszakeresni, nem helyes, nem igy néz ki a kérdés.

Valóban volt 1951-52-ben egy nagyobb létszámfejlesztés - miután 195o-ben hozott a Népgazdasági Tanács egy határozatot, amely meghatározta, hogy loo klinikai ágyhoz 74- állás van biztosítva, ezt bontva orvosra, középkáderre és egyébre. Ez eredményezett egy minőségi létszámfejlesztést, mert a korábbi években ennél alacsonyabb volt az ellátottság. Akkor valóban a Farkas elvtárs által emlitett bizottság osztotta el Egyetemen belül a plusz-létszámot. A következő évek költségvetésében most már ennek a döntésnek az alapján módosult a létszám. Alapdokumentumnak kell lenni, kérdés, hogy ezen az alapdomumen— turnon keresztül nézze az Egyetem, hogy minek kellene lenni, vagy azt mondja, hogy ma ennyi állás van és ennek a legegészségesebb szétosztására próbál kialakítani terveket. Az utóbbi lenne jobb, mert több év anyagát feldolgozni nehézséget jelentene.

Azt kellene alapulvenni, hogy milyen betegellátási feladat jelentkezik /fekvő és járóbeteg feladat/ kiiktatva a szakrendelési órákat, amiért külön díjazást kapnak, vennék az oktatási terhelést és ezenkívül minden tanszék speciális feladatát.