Budapesti Orvostudományi Egyetem - rektori tanácsülések, 1962

1962. március 13., értekezlet

- 4 -nem ismer olyan jogérvényes döntést, amikor érdemben döntötték el, hogy mennyi a jogos létszám az egyes intézetekben, ugyanakkor az életnek megfelelően kialakult egy helyzet, és a költségvetési tárgyalásokkor mindenkor érvényesnek kellett tekinteni, amit a költségvetés biztosított.

A pillanatnyi helyzet ezen belül az, hogy bármikor, bármelyik intézetnél, hosszú böngészéssel ki lehetne mutatni, hogy mikor, ki ment el, milyen állás cserélődött? mire, kb. minden intézetnél előfordul évente cca. lo változás.

Nem tudja mit érnének el vele, milyen célt. Ha szükségesnek látszik, hogy azokat a differenciákat? amik még ma is mutatkoznak valamilyen formában eloszlassak, ő is a tabula rása mellett van. Allapitsák meg a státusokat a szükségletnek megfelelően, mert véleménye szerint bármikoris állapították meg és bármikoris változott, semmiképpen sem tükrözi az igazságos elosztást. Valamilyen elosztást csinálni kell és ehhez nagyon könnyen tudja magát tartani minden szerv, csak éppen az elosztás módját nem tudja, hogy készítsék el, az uj tabula rását, hogyan csinálják meg, erre vonatkozólag nem tud javaslatot adni.

A Gazdasági Igazgatóság készített egy jan. 15-i állapotnak megfelelő kimutatást, ahol szerepel, hogy mennyi az engedélyezett, tényleges, összesen. Ebből az derül ki, hogy van klinika, amelyiknek kettővel több, vagy kettővel kevesebb van? ami őszintén szólva meglepte, hogy milyen kevés az eltérés, mert a gyakorlati életben, amikor a kari ülés elé terjesztik a változásokat, - 50-60 változás történik az Egyetemen évente - ehhez viszonyítva kevés az eltérés a tényleges és az engedélyezett között. Most 21-el számolnak, mint központi állással, annakidején 4o volt ilyen, Gyakorlatilag az a helyzet, hogy minden intézetnek több van,mint amennyi bármikor is volt, mivel a központiak, lassan szervültek az egyes intézetekbe. A tényleges probléma az, hogy kevés az állás és ami az utóbbi években a kérdést kiélezte, az, hogy annakidején volt a klinikákon 6o-?o talán 80 központi gyakornoka is, ma pedig ezeknek a száma a klinikákon 15-2o-ra csökkent, klinikánként hiányzik 2-5 központi gyakornok, akik eddig rendelkezésre álltak, a különféle feladatok viszont megnövekedtek, igy a létszám kérdés élessé vált. Ebben a tekintetben sok volt a vita, sok volt a jogos vagy jogtalan vád, véleménye szerint elkerülhetetlen most már a tabula rása. Ezenbelül, hogy mi legyen, az a véleménye, hogy a mennyiségét, a darabszámát a státusoknak le kell szögezni, viszont valami lehetőséget a minőségek között hagyni kell, tekintettel arra, hogy békésebb a hangulat akkor, ha kulcsszámszerint leszögezik minden egyes intézetnek, hogy mennyi jár, azonban gyakorlatilag az életben ez nem fog beválni és a feladatok megoldását nem teszi lehetővé 80 %-ban.

Pillanatnyilag vannak előléptetési kérelmek tanszékek részéről, ebből a. rektor elvtárs 4-5-öt mindenképen megvalósitandónak lát. Ez kb. 3 állás csereberélését teszi szükségessé, tehát a jövőben is feltétlenül szükség lesz ilyen cserékre, vagy tartják magiakat mereven ahhoz, hogy egyik intézetben ilyen és ilyen tipusu állás van, tehát ott lépnek előre az emberek, a másik intézetben éppen nincsenek ilyen ürülő állások, tehát ott nem lépnek előre. Gyakorlatilag káderpolitikát, kádermozgatást egyetemi szinten nem lehet majd végez-