Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar - tanártestületi ülések, 1949-1950
1950. május 16., IX. rendes ülés - Középiskolai képzés hiányosságai és az egyetemi tanítás módszere - II. fokú magántanári képesítések
Az eredeti közlemények áttekintésekor megállapítható, hogy Tamási Gyula dr. munkássága főleg 3 irányban haladt, még pedig a dysenteria, a skarlatina és a morbilli xóroktanának, megelőzésének és gyógyításának irányában. Ilyen tárgyú kutatásai mellett a jó klinikusnak a szerte ágazó érdeklődését tanusitja, hogy a tuberculosis, a typhus, a gyermekkori asthma bronchiale és más megbetegedések terén is tett hasznos megfigyeléseket. Munkásságának leginkább a vérhas, a vörheny és a kanyaró néhány fontos problémájának a kidolgozása emelkeeik ki. A csecsemőkori és a gyermekkori dysenteriának, mint fertőző betegségnek a jelentőségéhez szolgáltat adatokat kutatásaiban, amikor laboratóriumi vizsgálatokkal igazolja, hogy a klinikán kezelt dysenteriás betegek 94 5^-ában kitenyészthető volt a Shigellák valamelyik typusa. Feltűnő volt e járvány során a toxicus Sh törzsek magas /40.4 $/ aránya. A bakteriológiai diagnosis mellett a serologiai vizsgálatoktól is alátámasztja ezt az észleletet. Tamási dr. ezen munkája közegészségügyi szempontból nagy jelentőségemért szemben a régi nem fertőző felfogással a nyári gyermek-bélhurutok járványos fertőző mivoltát igazolja, és ezzel a szakemberek között hosszú ideig tartó vita eldöntéséhez nagyban hozzájárult. A skarlatina területén végzett vizsgálataiból az antitoxi- cus immunanyag mibenlétére és hatásmódjára vonatkozó vizsgálatok emelhetők ki. Ezen a területen ugyanis a kutatók véleménye nagyon megoszlott és immunitástani szempontból zavaros helyzetet teremtett. Tamási Gyula vizsgálatai kétségtelenül igazolták, hogy a vörheny kiütést kioltó ellenanyag és a vörheny toxint közömbösítő ellenanyag azonos, és hogy ez az ellenanyag vörheny antitoxicus immunitásának egyetlen tényezője. E jelentős megállapitása mellet' a vörheny megelőzése és gyógyítása terén is tett fontos észleleteket. A kanyaró kérdésével foglalkozva szintén végzett érdekes megfigyeléseket az immunsavó és a fertőző virus közömbösítésével kapcsolatban, azonban ezen klinikai okokból mégis jelentősebbnek mondható az a munkája, melynek során pontosan kidolgozta a kanyaró seroprophylaxisának absolut és relativ indikációit. A kanyaró megelőzésére vonatkozólag ez a munka minden gyakorló orvos részére iránymutatóul szolgálhat.
