Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar - tanártestületi ülések, 1949-1950
1950. január 24., V. rendes ülés - Javaslatok és indítványok
"T. Orvosknri Tanártestület ! Az elrmilt években, a népi demokrácia Magyarországa igyekezett jóvátenni a fasiszta rendszerek embertelenségeit, igyekezett begyógyítani a lelki sebeket is. Ennek a törekvésnek megfelelően, számosán* voltak olyanok, akiknek humanitárius gondolkodását, mindenkor emberi magatartását, szorgalmas szakmai munkáját, egyetemeink azzal honorálták, hogy felterjesztést intéztek a kultuszminiszterhez rk. tanári oimmel való kitüntetésük érdekében. A kultuszminiszter ilyenkor a minisztertanács utján az államfőhöz előterjesztést tesz és az államfő adományozza a rk. tanári óimét. Ilyen esetekben, az érdekelt karok mindig tekintetbe vették, hogy a kitüntetendők, politikai magatartásuk vagy származásuk miatt, el voltak ütve annak a lehetőségétől, hogy nagyobbarányu tudományos vagy kutató munkát végezhettek volna. Éppen emiatt, ezek a kartácsaink, nem is folyamodtak az akadémiai fokozatérti a habilitatioért. Ebbe a csoportba tartozik, egyik igen értékes és érdemes kollegánk, dr. Molnár Béla, a pesti Izraelita Hitközség Kórházának sebész főorvosa, akinek rk. tanári cimmel való kitüntetésére javaslatot teszünk. Dr. Molnár Béla, aki ma 64# életévében van, 40 éves orvosi múltra tekint vissza. Sebészi működését a pesti izr. Hitközség Kórházában kezdte el 1910-ben, dr. Alapy Henrik prof. tanítványaként és rövid megszakításokkal folytatta ott éswfolytatja mai napig. 1923-tól 1930-ig mint rendelő főorvos, 193 -tél 1940-ig mint a Brédy Kórház sebészeti osztályának vezetője működött, 1940-től pedig a Zsidó Kórház sebészeti osztályát vezeti. Tudományos működésének nagyobb része a hasi sebészet körébe tartozik Az ileocoecalis billentyű élettanával ás pathologiálával experimentális és klinikai éezlelések alapján foglalkozott, leírta a combinatios ileus egy uj formáját. Foglalkozott az asthaenias habitus sebészi vonatkozásaival. A korai béleárhinyást mint klinikai jelentőségében és pathomechanismusában különálló kórképet irta le. Jelentékeny számú epekőileusos eseteit elemezve, annak Symptomato- logiáját úgy igyekezett összeállítani, hogy az úgy a korai, mint az intermediaer állapot diagnózisát lehetővé te£ye.
