Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar - tanártestületi ülések, 1949-1950
1949. szeptember 20., I. rendkívüli ülés - Javaslat előterjesztése a Rajk perről
- 3 19 Mi magyar orvosok, tanárok és kutatók jól fel tudjuk mérni azt az utat, amelyet felszabadulásunk óta tettünk. Nemcsak újjáépítettük egyetemeinket és egészségügyi intézményeinket, hanem uj tanitó és kutató intézeteket szerveztünk, amelyben a népi demokrácia sok száz megbecsült dolgozója tudásának teljét nyújtja, hogy tanításukkal a munkás és paraszt származású egyetemi hallgatók százai legyenek a nép áldozatos orvosai. Kutatóink lelkes gárdája életcélul a népi demokráciánk orvostudományának fejlesztését tűzte ki, amelyből mintaképünk a Szovjetunió tudományossága, s ezzel kívánja szolgálni népünket. Rajk és összeesküvő társai ezt is el akarták pusztítani, vissza akarták állítani a fascista államrendet, melyben csak a kiváltságosak gyermekei tanulhattak és amelyben a kutató csak a lemondás nejjiéz útját járhatta vagy áldozata lett a csüggedésnek. A Népköztársaság felbomlasztása, Rákosi Gerő és Farkas miniszterek legyilkolása, a népfront motorának a Magyar Dolgozók Pártjának elpusztítása után jöhetett volna más államrend, mint az emberek üldözésének, az erőszakon és a gázkamrákon alapuló fascizmus' A főtárgyalás nyilvánossága erre már megadta a választ. Az Orvostudományi Kar szégyennel állapítja meg, hogy a hazaárulók első csoportjában a vádlottak padján egy orvos is ül és az eddig kiadott vádirat még két másik orvos nevét is felemlíti. Ezek az orvosi oklevéllel rendelkező bűnözők nem orvosok, mert megszegték orvosi esküjüket: a humanitás, az emberi solidaritás, a segíteni vágyás, a béke, az emberi jog és méltóság helyett aljas érdekből abba a táborba álltak át, amelynek a célja a humanitás, az emberi solidaritás, az emberi jog és méltóság pusztítása, a béke felrobbantása és melynek eszközei a brutalitás és erőszak. A Pázmány Péter Tudományegyetem orvoskari tanártestülete őszinte örömét fejezi ki, hogy az aljas konspiratio hála kormányunk, államvédelmi szerveink és nem utolsó sorban a Magyar Dolgozók Pártjának ébersége miatt nem sikerült és hogy a dolgozó magyarság nagy vezetője, Rákosi Mátyás, az újjáépítés hőse, Gerő Ernő és a békét biztositó erős hadsereg szervezője, Farkas Mihály ellen szőtt pokoli terv is csak terv maradt. Mivel történelmi analógiákból tudjuk, hogy amig egy szocialista, vagy a szocializmus felé tartó államban a kapitalista és imperialista erők csak megverve vannak, de nem megsemmisítve, addig mindig kell számolni az ellenség újabb és újabb táipadásával, ezért fokoznunk kell éberségünket. Kérjük kormányzati hatóságainkat, hogy éber figyelemmel kisérj ék társadalmunkat és mi is Ígérjük, hogy munkahelyeinken mi is fokozni fogjuk éberségünket. Rajk és társainak összeesküvése undorral tölt el minden becsületes embert tekintet nélkül pártállásra. Kivetjük őket a becsületesen dolgozó magyarok sorából és igazságos, cselekedeteik súlyosságával arányban álló és visszariasztó megtorlást követelünk. Amikor ezt Karunk jegyzőkönyvébe bejegyezzük és határoz a tunicat nyilvánosságra hozzuk, egyúttal Ígéretet is teszünk, hogy a most meginduló tanévben tanitó munkánk még jobban a dolgozók és elsősorban a munkások és parasztok soraiból kikerült tanítványaink érdekeit fogja szolgálni és kutató munkánkban is igyekezni fogunk, 5%
