Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar - tanártestületi ülések, 1948-1949
1949. június 14., X. rendes ülés - I.fokú magántanári képesítések
Тек.Tanártestület! Ezen iskolai év elején egyetemünkön bevezettük a közösségi oktatás uj formáját, ami a tanulókörök megszervezésében kapta meg kereteit. Célunk az volt, hogy korunkhoz és társadalmi átalakulásunkhoz méltó olyan oktatási módszert alakitsunk ki, mely egységes és átfogó ugyan, de ugyanekkor lehetőséget ad az egyénnek arra, hogy kifejlessze sajátságait, megőrizze egyéniségét. Talán szokatlan, de mégis a jövő szempontjából nemcsak helyesnek, hanem fontosnak is tartom, hogy az első félév kiértékelt eredményeit a tanári karral ismertessem, mert ebből látjuk meg, hol van hiba és hol jók az eredmények. A tanításunkra és nevelésünkre bizott minden égyes hallgató sikere vagy balsikere úgy értékelendő, mint egy közös ügy sikere vagy balsikere. Ennek az egyszerű pedagógiai logikának át kell itatni minden professzort és minden hallgatót egyaránt. Munkánkkal felelősek vagyunk a társadalom előtt, elsőrendű adósai vagyunk az országnak és közös munkánkkal válunk a társadalom szerves részévé. Célunk elérésére néha kemény rendszabályokhoz kellett folyamodni, nehogy a közös munkánk, kötelességeink és becsületünk egyes emberek szeszélyes játékszerei legyenek. Ki kellett épiteni a vezetésre és a koordinatiora szolgáló szerveket és kereteket, amelyek nem mindig mentek simán, sok hiba történt. Mégis ma már el kell ismernünk, tág perspektívák nyilnak meg a professzorok munkája • előtt. A tanári kar tagjai közül azok, akik figyelemmel kisérték, vagy éppen aktivan résztvettek az oktatási rendszerben, maguk is észrevették, hogy lassan saját hivatásukká lesz létrehozni az első félév mintája alapján a tanulóköri szervezeteket, vagy azokat továbbfejleszteni, azokat gondozni, javítgatni és kinevelni olyan munkaerőket, akik képesek a további vezetésre. És ez a hivatás nemcsak a szakmai, hanem a pedagógiai térre is érvényes. Az egyetemről nemcsak jó szakembereket kell kibocsátanunk, hanem azokat olyan társadalmi morállal kell felvértezni, hogy életük minden pillanatában megtalálják a helyes egyéni cselekvés kritériumait, de ugyanakkor másoktól is meg tudják követelni a helyes magatartást. A hallgatóságunkat olyan fellépésre kell nevelnünk, hogy az ne csak a maga tetteiért legyen felelős, hanem társai cselekedeteiért is. Ezek voltak a nagy irányelvek Az elmondott irányelveket nem mindenben oldottuk meg helyesen, de most éppen azért akarom a professzori kar elé tárni eredményeinket, hogy abból okulva hibáink kiküszöbölésétől gondoskodjunk és arait jónak és helyesnek találunk megvalósítsuk.
