Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar - tanártestületi ülések, 1946-1947
1946. november 12., III. rendes ülés - Dr. Fejes Lajos rendkívüli tanári címmel való kitüntetése
4 hatalmas fiatalos vitalitásával és energiájával, alkalmas összeköttetéseivel olyan pénzforrásokat is meg tud majd nyitni, amelyek számomra zárva voltak és azok is maradtak volna. Szén felül a főnök változás serkentően hat mind az intézeti tagokra, mind. pedig az intézeten kivüli tényezőkre. Nemcsak az uj seprű seper- jól, hanem az uj seprű társaságában a régiek is. Úgy gondolom, hogy az lett volna az önzés, h* az Élettani Intézet ® nagy lehetőségeit feláldoztam volna 'azért, hogfr a válás egyéni fájdalmát magunk- nak megtakarítsuk. Persze nagyon fáj itthagyni atyai j óakar ót,közös nehéz küzdelmek sorstársát és sok közös remény osztályosát. Nehéz megválni ettől az öreg épülettől is, amelyben munkatársaimmal Ц évig éltünk, amely vágyainkat, reményeinket, terveinket, tevékenységünket maradéktalanul magába szívta .De azt hiszem, a helyes álláspont azt Inkább legyen az Élettani Intézet jobb és szebb, mint az enyém. . ... Ha 11 éves munkásságunkban volt valami, amit- a Kar elismerésre méltónak Ítélt, akkor abban nekem semmi érdsmem nincsen. Az érdem teljesen munkatársaimé, akiknél jobbakkal nem ajándékozhatott volna meg a Sors.Őnekik adom tehát tovább r. kar olyan megtisztelő köszönetét és elismerését: a feleségemnek Hortobágyi Margit dr,-nak, Csáky Tihamér, Dr.Hajdú István;dr.özv. Rády Zoltánné ^Gáspár Zsuzsa és Kovách Arisztid dr. tanársegédeimnek. Ők ifjú éveik során folttalan rajongó ideálizmusávál^ lankadatlan lelkesedésével, felülmúlhatatlan odaadásával éjt^nappalá téve minden alkalmat elkövettek, hogy a tanítás, a lehető legjobb, a kutatómunka megbízható, alapos és becsületes legyen. De egy élő organizmusban, amilyen agy intézet is, minden szarvnak az összes többivel együtt azonos érték szintjén dolgoznia, hogy a szervezet kifogástalanul müködjék.Az óra csak akkor pontos, ha nemcsak rugó, hanem fogaskerék, tengely, az emelőkarok valamennyien egymáshoz méltók. így az Intézet altiszti személyzete is épen olyan hálárakötel©ző módon dolgozott mint a tudományos. Mennyit köszönhetünk az öreg Tamás Márton becsületességének nagy tapasztalatának, hűségének, ©kos Ferenc, Komáromi Mihály a tragikus halált halt Pavuk György mechanikus szorgalmáisak ,ügyességének és fáradságot nem ismerő munka ütemének. Most is a Mar szin® előtt magismétlem irántuk való hálám és köszönetem kifejezését. '* /■, 1
