Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar - tanártestületi ülések, 1945-1946/3
1946. május 14., XX. rendkívüli kari ülés - II. fokú magántanári képesítések
Зв/ a purinanyagcsere vizsgálatának ezerepe a majbetegsegek diagnoetikájában. , , . / A Pázmány Péter Tud. Egyetem IV» bz. belklinikájáról./ Orvosi Hetilap. 1929 42. szám. Szerzőnek rendszeresen végzett vérhugysav-vizsgálatai közben feltűnt, hogy az ikterusos savók hugysavtartalma gyakran feltűnően alacsony. Ezen akcidentális lelet késztette arra, hogy rendszeres vizsgálat tárgyává tegye májbetegek vérének hugysavkoncentraciojat. 50 sárgaságban, illetőleg májlaesióban szenvedő beteget tett vizsgálat tárgyává és ezen vizsgálatok eredmenyekeppen a kővetkezőket_ találta; A májbetgek vérhugysav-koncentrációja gyakran subnormalis^ és ennek oka minden valószínűség szerint a májlaesióban keresendő. Erre mutat, hogy 2 mg/-nál alacsonyabb értéket csak majbetegnel talalt és, hogy a hugysavérték ingadozásai gyakran követik a beteg állapotának változásait. A vérhugysavkoncentráció süllyedése válószínuleg a máj egy párciális funkciójának laesiójával függ össze.^ Éppen ezert a normális vérhugysav-érték a májlaesiót nem zárja ki, viszont feltűnően alacsony érték nagy valószínűséggel májlaesió mellett szol. A májbetegek endogén hugysavkiválasztása legtöbbször fokozott, meg akkor is, ha a vérhugysav-koncentráció subnormalis. Éppen ezért a májbetegeknél az endogén hugysav és a serumhugysav mennyiségének hányadosa gyakran feltűnően nagy, rendesen 10 felett van, holott e quotienst egészségeseknél 2-4 között találta. 8a./ Die Rolle der Purinetöffwechseluntersuchungen in der Diagnostik der Leberkrankheiten. / Ugyanez németül./ Deutsch. Arch. f. klin. Med. 1929 165 Bd. 9./ Icterus és vörösvérsejtszám. /Molnár István dr.-al./ /А Pázmány Péter Tuüegy. IV. sz. belklinikájáról./ Orvosi Hetilap, 1930, 24. szám. Egy anaemia pern.-ban szenvedő beteg erythrocytaszáma inter- kurrens ikterus cath. kapcsán feltűnően növekedett, majd, annak lezajlása után csökkent. Ez az észlelet hívta fel szerzők figyelmét az ikterus es vörösvérsejtszám közötti Összefüggésre. Előzőleg már Verzar es Zih, valamint Weisz és Hollós utaltak arra, hogy a bilirubinnak szerepe lehet az erythropoesis szabályozásában. , Szerzők 15 beteg vörösvérsejtszámát követték az ikterus alatt es annak lezajlása után és a 15 vizsgált eset közül 8-ban találták, hogy a betegek erythrocytaszáma az ikterus alatt megnőtt, lezajlása után csökkent. Ez az ingadozás valószínűleg a vérben keringő epe- íestekkel van oki összefüggésben. A vérbilirubinszint emelkedése két módón okozhatja a vörösvérsejtszám növekedését: vagy az erythropoesist a Т;ГГУегв*^ек fiziológiás szétesését gátolja. Az utóbbi feltevés mellett szol, hogy ikterusos savókban a vörösvértestek resistentiája fokozott. Amennyiben az epefesték valóban a vértest- szeteses gátlásé, utján hatna, úgy elképzelhető, hogy más faktorok cvtí!^ * vfrbili™Mn-tükör is szerepel az egészséges ember erythro- cy ta szamának szabályozásában: fokozott vértesiét.' vertestszeteses ugyanis fogott
