Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar - tanártestületi ülések, 1945-1946/3
1946. május 14., XX. rendkívüli kari ülés - II. fokú magántanári képesítések
5. 6./ Diabeteshez csatlakozó myelitis funicularis esete. / A Pázmány Péter Tud. Egy. IV. sz. belklinikájáról. Igazgató: Herzog Ferenc dr. / Orvosi Hetilap, 1928, 33. szám./ A myelitis funicularis, mely gyakori kísérője az anaemia per-^ niciosának, nagyritkán más kórfolyamatok, /leukaemia, carcinoma, tüdő- tbc., Addison / komplikációjaként is megjelenik, de különösképpen ritkán diabetes mell. kíséretében is felléphet. Jelen közlemény megjelenéséig mindössze 10 ilyen esetet közöltek az irodalomban. Szerző jelen közleményében kimerítő klinikai és kórbonctani leírást ad egy diabeteses betegről, kinél az akutan fellépő diabetessel egyidőben súlyos idegrendszeri tünetek jelentkeztek, melyek a 3 hónap múlva beállott halálos kimenetelig állandó súlyosbodást mutattak. Előrehaladó pettyhüdt bénulások mellett, egymás mellett észleltünk olyan tüneteket, melyek a gerincvelő hátsó kötegének megbetegedésére utaltak /ataxia, mélyérzészavar,/ és olyanokat, melyek pyramis-laesiora mutattak / fokozott reflexek, Babinski tünet./ Mindezek alapján,- miután lues és enkephalomyelitis kizárható volt,- már in vivo funicularis myelitisre tettük a diagnosist. Ezen feltevésünket a boncolás /Baló prof./ megerősítette, amennyiben a gerincvelő hátsó és oldalsó kötegében olyan degenerativ gócokat talált, melyik szövettani képe teljesen/íasonló azokhoz, melyeket anaemia pern.-ban szoktunk látni. /Műmelléklet 3 mikrophotogrammal./ Szerző végül azt a kérdést taglalja milyen összefüggés tehető fel a diabetes és a myelitis között. 6a./ Ein, mit Myelitis funicularis komplizierter Fall von Diabetes. /Ugyanez németül./ Deutsche Zeitschr. f. Nervenheilkunde• 1928 band 104. 7./ Anaemia perniciosa ,,Perhepar"-ral kezelt esetei. /А Pázmány Péter Tud, Egy. IV. sz belklinikájáról. Igazgató: Herzog Ferenc dr./ Orvosi Hetilap, 1929, 24. szám. Jelentéktelen közlemény azon therápiás eredményekről, melyeket szerző anaemia perniciosaban Perhepar peroralis adagolásával ért el. Nemi jelentőseget a közleménynek csupán az ad, hogy^egyike az elsőknek, melyek magyar nyelven számolnak be májtherápiás eredményekről. A közlemény 12 perniciosás betegről referál, Akí\<fcözül 9 kitűnően reagált Perhepar adagolására. Szerző ebben a közleményében beszámol arról a taçasztalatarol, melyre már előtte is felhívták a figyelmet és amelyet me8er<5sítettek, hogy t.i. a subjektiv javulás előbb kezdődik, mint az erythrocytá,k szaporodása. 7h2
