Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar - tanártestületi ülések, 1945-1946/2

1946. március 12., VII. rendes ülés - Miniszteri leiratok

- 43

5 i’

Aj

5/ van-® a hólyagban, vagy jnás g®nltalis szervákban Is tbc,elváltozás? A tünetek szintén 5 alakban jelentkeznek: féjdailriag^érzéjres, cdstikus, lázas, gennyes alakban. Ezeket részletezi.Hajd áttér az ob lsetÍv elváltozásokra a vlzoletbeni vér,gény,tbc.bacillus

° t '

kiiktatásának jelentőségére és módjaira, különös súlyt helyezve a tbc-.bac.festéses,állatoltásos és tenyésztéses kimutatására. A tipikus kóriqfhe megállapítására lfgfontosabh a cystoékop és ureter- katheter, (bolynak alkalmazását és a velük elérhető eredményt részletesen ismertéti.Kitér a functionalis vesevizsgálatra, mely négy kérdésre kell feleljen: 1. milyen a vesék együttműködése, ez a etervezet ház tartásának megfelel, 2./ a vesék állapotáról különékülQn ,3./ kellő és korai támpontok a kórisme fölállítására, 4,/ a vesének rendes viszonyok között rejtett állapotban levő tartalék mmkaerejérői, A korai

k V **

műtét és kőügóslat szempontjából e két utóbbi a logfontosabb. Ennek

a

kapcsán részletesen kitér az in^igoks^rnán, phloridz in -»próbára, vitelét és vér kryeskopiára, higit,ó és cencentratioa próbára, a hydrogen lon- concentratiomeghatározására és gyakorlati alkaDmazásának módjára,

*jd kitér a pyelographián^k, peripneumopénak, pneunoperitoneumnak topd- kus kóriaméző fontosságára, a próba vesefeltáaás szükségességére, az Ambard constans jelantősógére,Végül megemlíti az elkülönitő kórismézés nehézségeit, ,

•»

A nephr'otonda veszélyei és azok elhárítása,

> k \ > *

Orvosképzés 1928,Ádán f,

• r, m • 1 * '»

Bár a norphrotonia mint kórisméző és gyógyító beavatkozás mind szükebb korlátok közé ’szorul, néha «1 nem.kerülhető, jóllehet

i

az ös8203 exmsorvativ sebészi beavatkozások között a velejáró vérzés, utóvérzés követbeznáónyes paronvhim* árt alom, miatt legnagyobb a mortalitás, A vérzés jelentkezhet a műtét alatt, közvetlen a műtét után kifelé a-seben áf vagy az ureteren és azonnali beavatkozást igényel. Jóval gyakrabb az utóvérzés a műtét utáni harmadik hétan, Rövid kór- t^örténetek ismertetése révén kitér mindhárom szövőcknény elleni véde* • ’ én. ■