Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar - tanártestületi ülések, 1945-1946/2

1946. január 22., XII. rendkívüli ülés - I. fokú magántanári képesítések

- 9 30.

Beiträge zur Behandlung der otogenen Sinusthrombose. Vili. Nemzetközi Otologiai Kongresszus /XVI.Nemzetközi Orvoskong- resszus keretében/ közleményei. Budapest 1910.

A fillgyógyászati klinikán észlelt 43 sinusphlebitis- ről, illetve sinusthrombosisról és az ezekhez társult általános fertőzés különböző alakjairól számol be, melyek műtéti kezelésénél radikális elvek szerint jár éli a thrombust mindig teljes egészében eltávolítja, thrombophlebitisnél a v. jugularist mindig leköti, lehetőleg ezzel Kezdve a műtétet. Thrombosis nélküli phlebitisnél nem köti le a vénát. Eseteiben 80 ^-os gyógyulást ért el.

31.

Az otogen sinusthrombosisról esetek kapcsán. Budapesti Orvosi Újság, 1906. ;IFülészet" 2.sz.

Szerző a fillgyógyászati klinikán észlelt és operált sinusthrombosisok hosszú sorából 3 typust ismertet: egy körülírt sinusthrombosist, egy az egész sinusra és bulbus v. jugularisra kiterjedő thrombophlebitist és mint legsúlyosabb typust, egy sinus- és bulbusthrombosishoz társult otogen pyaeraiát. -íindhárom helyes diagnosis és idejében végzett műtét után meggyógyult. Ezen esetek kapcsán behatóan foglalkozik a diagnózis felállításával, saját tapasztalatai alapján leírja a kórkép változását agytályog vagy meningitis hozzátársulása esetén és végül a műtéti elvek és technika tekintetében hangsúlyozza a saját eseteiben is bevált radikális eljárás /a v. jugularis lekötése és a thrombus teljes eltávolítása/ helyességét.

32.

Az otogen agytál/ógok kónlsmézése. Orvosi továbbképző előadások I.k. 1923.

Az agytályog rendszerint lassan és latensen fejlődő betegség, melynek lefolyásában a tünetek változó lntensitasban jelentkeznek, sokszor egy időre teljesen eltűnnek. Biztos diagnózis ritkán várható meg, mert akkor a beavatkozás már rendszerint későn jön. Elégeujünk meg egy valószínűségi diagnoaissal az initialis vagy latens szakban, amikor a műtét még sokkal jobb eredménnyel kecsegtet. A kevésbbé megbízható u.n. általános tünetek mellett a legnagyobb jelentőségűek diagnosis szempontjából az agynyomás fokozódásának a jelei: főfájás, kopogtatási érzékenység, hányás és émelygés, szédülés, sen3oriumzavarok, neuritis optica és retardált pulsus. Biztos diagnosis és lokalizatio csak a manifest stádiumban látható u.n. góctünetek alapján lehetséges. Ezek ismertetése után következik a differential-diagnosis megbeszélése extraduralis tályog, meningitis és labyrinthgenyedcsekkel szemben.