Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar - tanártestületi ülések, 1945-1946/1
1945. november 27., VIII. rendkívüli ülés - A bakteriológiai, kisérleti kórtani és mikrobiológiai tanszék ügye
A tanulmányai tradicionális folytatása a magyar mikrobiologia egyik alapvető megállapításának, mely n bakteriurntoknak a fertőzésekben betöltött fontos szerepére vonatkozi. Preisz Hugó 1904-ben irts le azt, hogy a lépfenebacil- lus virulentiája és tokképrése együttjár egymással. Ugyanis csak szók a törzsek virulensek, melyek a szervezetben burkot képeznek. E megfigyeléske révén a bakteriumtok és annak angyaga a raikrobiologusok érdekődésének gyújtópontjába került. A marikéban a Hockefeiler Intézet kutatói a pneumococcus tokjának immuncheraiai és biológiai jelentőségét tisztázták, idehaza pedig a lépfene bacillius tokjára vonatkozó kísérletek lettek a Preisz iskola tradi- tiojává. Igen fontos lépést jelentett e vonalon az, amidőn Tomcsik és Szongott kiderítették, hogy a lépfene bacillus antigénje nem egységes; a baktérium test fajlagos szénhydratot, a tok pedig fehérjetermészetű anyagot tartalmaz. E két haptennek megfelelóleg Tomcsik és Ivánovics tokos lépfsne- bacillusok oltásával kétféle immunsavót tudtak előállítani. Az egyik csak tok-, a másik pedig csak somantigen praecipitáló immunsavó. Egéskisérletek- ben kiaerület az, hogy e kétfajta savó közül csa a tokellenanyagot tartalmazók védik a lépfenóvel fertőzött egereket. Ezen toüelienanyagBJc ezelőtt ismeretlen volt és megállapítható volt az is, hogy a kereskedésben gyógysavók azt egyátalán nem vaty csak nyomokban tart lmazzák. hogy tnerápiás hatá3 szempontjából bizonytalan gyógysavók kerülhetnek piacra, annak az az oka, hogy megbízható értékmórési eljárások nincsenek az anthrax savókra kidolgozva. Ennek a hiánynak ismeretében a Népszövetség állandó seremstandadizáló bizottsága felszólította dr.Ivánovicsot tegyen jelentést és javaslatot a gyógysavak nemzetközi standardizálására vonatkozólag. Ezzel egyidőben a Bizottság felkérésre Jonescu-Mihaesti professor /Bukarest/ különböző eredetű anthrax savókat hasonlított össze vódőhntásuk szempontjából. Jelentéséből kiderül, hogy leghntásosabbnak azt a savót találta, amelyet dr. Ivánovics küldött tanulmányainak céljaira. A kérdés további fejlődést a háború kitörése és a Népszövetség feloszlása akadályozta meg. ' Az anthrax bacillusra vonatkozó kutatások elméleti szempontból az előbbinél nagyobb jelentőségűé tettek szert azzal, hogy Ivánovics dr.- nak sikerült az előbbinél nagyobb immunspecificus tokanyagnak a saprophyte, spórás, aerobok világéban való szinte ubiquitnernek nevezhető előfordulását. A mesentericus bacillusok egyes törzsei e specificus anyagot, mint inter- cellurális állományt nagy mennyiségben termelik szaporodásuk közben és e tulajdonságukban az u.n. nyálkás-erjedést okozó mikroorganisinusokra emlékeztetnek. E megfigyelés alapján sikerült Ivánovicsnak és Erdősnek ezt* az e- nyagot Jelentékeny mennyiségben és nagyfokú tisztaságban előállítaniuk és ez zel lehetővé tenni cheraiai szerkezetének felderítését. Brucknerral közösen megállapították, hogy az anthrax tokanyaga polypeptid természetű és teljesen unicum az élők világában egyrészt azért, mivel egyetlen egy aminosavnak, a glutaminsavnak polymarje, másrészt mert a pepiidet felépítő glutaminsav a természetben addig ismeretlen, úgynevezett d-configuratioju aminosavnak bizonyult. • 3 • Ennek a megállapításnak igen jelentős visszhangja támadt a tudományos irodalomban. Egyrészről az immunbiologus ok érdeklődése terelődött erre az anyagra, melyhez hasonló haptent addig nem ismertek, másrészről bio- chemikusok figyelmét hivta fel sajátságos és egyedülálló felépítése. Land- steiner az Annual Review of Biochemistry 1939 évi kötetében a tokanyag che- miai szerkezetének felderítését az elmúlt évek antigenkutatásának legkiemelkedőbb eseményeként méltatja. A tokanyag cheraiai szerkezetének felderítése után sikerült Brucknerrel együttesen olyan mesterséges antigénekét, azofe- hérjéket előállitaniok, melyeket a lépfene immunssvók fajlagos módon prae- cipiáltak. A tokanyag szerkezetének felderítése másirányu érdeklődést is keltett. A biochemikusoknak különösen egyedülálló chemiai szerkezete volt érdekes. Meg kell jegyezni azt, hogy ezen polypeptid hydrolyslsénél nyert "766
