Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1944-1945 (HU-SEKL 1.a 73.)
1945.04.07., 11. rendkívüli kari tanácsülési jegyzőkönyv - Bizottság kiküldése az üresedésben lévő tanszékek betöltése trb.
18-tanár felszólalására mind ő,mind a kar előtt ismételten és következetesen kinyilatkoztatni kivánja, hogy a gyógyszerészek kizárólagos kiképzését szolgáló kari tagok felé szóló megnyilatkozásaiban őt nem személyes, hanem tisztes elvi szempontok vezérlik. Előttükf mint a múltban nem egyszer Jelenleg is állhatatos elvi következetességéhez hü kitartással hangsúlyozza, hogy amint az orvostudományi, úgy a gyógyszerészeti elméleti és gyakorlati érdekeknek a külön-külön önálló, önmagában egyöntetű facultás lehet az ideális célja. Ez a két kar, ha vannak is egyes összetalálkozásaik, alapjában véve élesen különbözik egymástól. Az orvosi kar kezdve hallgatóitól elkötelezetten minden tanszékével- közvetve vagy közvetlenül az emoeri szervezettel foglalkozik, s az ebből folyó sajátos is bélyegét egész ideológiáján magán*viseli. Erre pedig semmi más tudománykar szert tenni nem tudhat. Eszmecseréi kapcsán lehetett alkalma nemcsak több orvosi, hanem a gyógyszerésztudományi tanszéki képviselőknek is egybehangzó helyeslésével találkoznia arra nézve, hogy az igazi eszményi megoldás a különtartott önálló gyógyszerész-kar, ill. gyógyszerészképző intézmény lenne, például a középiskolai tanárképző analógiájára. Az egyetemek kormányfelügyeleti hatóságát képező v.és k. minisztérium,amikor Dávid Lajost Szegeden a gyógyszerészet ny.rk.tanárává az orvosi facultáshoz kinevezte, ezt szék és ülésjog nélküli kikötéssel tette. Sem a gyógyszerészek bölcsészkari előadó tanárainak, sem a felviekért előadóknak megbízatására orvostudományi tanszéki képviselőknek sohasem állott módjukban,de nem is kívántunk ingerentiát gyakorolni. A felénk szóló viszonossági elv tehát méltán felvethető minden személyeskedés teljes távoltartásával. Dr.BÉLÁK SÁNDOR ny.r.tanár: dékán korában felvetette a kérdést: vagy vállalja a kar a gyógyszerészképzést, va6y adja át a bölcsészeti karnak.A kar vállalta. Nem lehet tehát a gyógyszerészprofessorokat kihagyni, ‘l L 6
