Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1943-1944 (HU-SEKL 1.a 72.)

1944.03.24., 3. rendkívüli kari tanácsülési jegyzőkönyv - III. OTBA-tagoktól szedhető díjak

sok esetben az illető egész havi fizetésénél is több.

A Kir.Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi kara behatóan foglalkozott ezzel a nagyon komoly kérdéssel és annak megvitatása után mély tisatelettel jelenti a következő a Kar plénuma által elfogadott megállapításokat, melyek a kérdést megvilágítják és annak orvosi szempontból is meghallgatandó magyará- 1 zatát megadják.

Egyetlen klinikán sincs megengedve, hogy a klinikai III. osztályon ahová az OTBA tagjait beutalja, akár műtéti kezelési honoráriumot felszámítsanak a klinikai orvosok. Műtéti dijat caak olyan esetben számithat fel a klinikák orvosi karának bármely tagja- és ebben a klinikai igazgató tanárok példával járnak segédeik előtt- amikor a műtétre jelentkező OTBA tag kijelenti,hogy ő nem óhajtja a III.osztályra való felvétellel díjtalanul járó kezelést vagy műtétet, hanem mint magánbeteg,különszobára óhajt menni.Minden klinikán az a gyakorlat, hogy minden olyan közalkalmazott, akinek anyagi ereje nem engedi meg a műtét honorálását, viszont általános egészségi állapota és társadalmi állása érthetővé teszi, hogy egy vagy két ágyas kűlönszobában óhajt elhelyezkedni, a műtétet akár a tanár, akár az erre felkért tanársegéd vagy adjunctus egészen minimális dijtétel mellett végzi el, sőt a legtöbb esetben a betegeknek az OTBA által téritett műtéti műtéti segélyt flogadja el műtéti dijként. Ezzel szembehelyezkedik a kamarai rendelkezésekkel és kiteszi magát az Orvosi Kamara fegyelmi intézkedéseinek, mert az OTBA által téritett segélydij nem műtéti dij, ezt maga az intézmény is csak mint segélyt adja és ez a műtéti segély az orvoskamara által megállapított legkisebb dijak alatt van,amely dijak alatt orvoskamarai tagnak orvosi munkát elvállalni magánbetegeknél nem is lenne szabad.