Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1943-1944 (HU-SEKL 1.a 72.)

1944.03.24., 3. rendkívüli kari tanácsülési jegyzőkönyv - II. Fog- és szájbetegségek tanszék betöltésének ügye

8

kapcsán sohasem találkozott azonban egyetlenegyszer sem az egész pofát perforáló nomaszerü folyamattal.- A " szövettani vizsgálatról ” 82-85 oldalakon irt fejezet vitathatlanul a szerző legegyénibb concepciojábél fakadt. így pl.ez a szemelvényes rész is:

*' Először is tudnunk kell, hogy korunk pszichosisának tekinthetjük a karcinomofobiát ” / mellesleg mondva, mások cancrophobiát szoktunk beszélni / —” a köztudatban pedig a prdbakimetszés és a karcinoma szinte elválaszthatatlan kapcsolatban vannak egymással.” ” Soha ne végezze / a stomatologus / azt alapos orvosi mérlegelés nélkül, pusztán kiváncsiSágból, vagy éppen nagyképűségből.” A kórszövettani vizsgálat díjtételeinek elszámolására, a vizsgálati lelet közlésére nézve adott terjengős jétanácsok és intések a stomatologusok felé szólóan azt sejtethetnék pl.külföldi olvasóban, hogy magyar fogorvosi rendünk, szinte az orvosi nagykorúságra és gondolkodásra még nem érkezett el és ilyen elemi neveltetésre szorulna rá. Egészen mellékesen kivánja emliteni szerzőnek orvosi münyelvi orthographiáját. Az idegen nyelvű terminus technikusokat hol phoneticusan, hol a classica phyologia modoréban használja. Utóbbiban azonban nem árul el valami nagy otthonosságot.A 255 és 285 oldalon pl. a vészes vérszegénységet ” anaemia perni-^iósa ”-nak Írja amit semmikép sem várhatnánk olyantól, aki erről a betegségről márcsak egyetlenegy tankönyvben is egyszer valamit figyelmesen olvasott.A 432 oldalon a ” Linqua geographica ”-t ” földrajznyelv -nek fordítja és nevezi.Nem lenne szerencsés- többi között- ha ezzel is iskolát tudna magának teremtenie.

Hozzászóló szerint sokkal dicséretesebb és helyesebb ha fog -és szájbetegségekkel foglalkozó ilyen terjengős és kórtani dillettantismusróktől hemzsegő könyvek helyett , bár rövid