Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1941-1942 (HU-SEKL 1.a 69.)

1942.06.16., 10. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - Mellékletek (tanszékbetöltések anyagai)

57

hogy a légmell készítésnél kiküszöböljük a manométert. Rámutat az Így előállható veszélyekre.

11. / A tüdőbetegek hizlalása insulinnal.

Az Erzsébet királyné szanatórium fennállásának negyedszázados évfordulója alkalmából és Korányi Frigyes tanár emlékére kiadott emlékkönybven megjelent dolgozat. 1927.

Az insulinnal való hizlalást, amelynek főleg a tüdőbetegek felhizlalásában van nagy gyakorlati jelentősége, szerző 25 esetben próbálta: ki, mindegyiknél kedvező eredménnyel. Véleménye szerint azonban nem minden tüdőbetegnél alkalmazható egyforma eredménnyel.

12. / Tizenhét évi belorvosi tapasztalat a tüdőtubercalosis sebészi

/ »

kezelése körül.

A Magyar Orvosok Tuberkulózis egyesületének 1927. évi munkálatai. Közlés alatt, kéziratban mellékelve.

. Szerző 600 tüdőtuberkulösis esetben végzett vagy végeztetett sebészi beavatkozást, amelyekből 500 a pneumothoraxra, 100 a phrenicusmütétre és 16 a thorakoplastikára esik. A sebészi therápiát a tüdőtuberculosis egyetlen aktÍvnak nevezheti gyógymódjának tartja.

A sebészi beavatkozásokkal elérhető eredmények legnagyobbrészt az indicatiok helyes és megfelelő felállításától függenek.Eddigi tapasztalatai alapján csak megerősítve látja azt a 16 év előtt közölt felfogást, hogy a sebészi beavatkozások eredményei annál ked vezőbbek, minél előbb történik ez a beavatkozás.

A sebészi beavatkozások közül az első helyet a mesterséges légmell kezelésnek szánja és csak másodsorban veszi a rekészidegmütétet igénybe, harmadsorban pedig a thorakoplastikát. Különösen felhívja a figyelmet a phrenicus műtétnél nagyjelentőségű szociális indikációra, amelyet eddigelé alig méltányoltak.