Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1941-1942 (HU-SEKL 1.a 69.)

1942.01.13., 5. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 26. Nyugalmazott tanárok előadásai

16

külföldi országbeli kollegáikéhoz viszonyitva.Az emberies érzés azt parancsolná,hogy az ország legelső paedagogusai minden áldozattal végzett egyetemi tanítási munkájuk után ne kényszerülnének 70 éves fővel a keserves nélkülözést tanulók sorába belépni. Az öreg ember sokkal függőbb helyzetben van, mint a fiatal, mert félelmei határozottabbak és vágyai pontosabban vannak körülírva11 mondja egy ki.iai iró.

Mindezt átérezve tisztelettel javasolom, hogy tanártestületünk terjesszen inditvanyt a tek.Egyetemi Tanács elé avégből, hogy a korhatárral, ill.telj es nyugdíjjogosultsággal, ili.szolgálatképtelenség folytán, de nem fegyelmi okokból nyugalomba vonuló ny.r.tanárok kivétel nélkül a teljes összegű tanári pótlékban / tandijjutalékban/ legyenek életfogytiglan részesitendők.

ad c./ Az egyetemi ifjúság érdekszempontjából nézve a szőbanforgó elvi kérdésnek minden számottevő korlátozás nélkül való kezelését, a mi szemünkben ennek feltétlenül jóval több látszik ellene szólni, mint mellette. Tapasztalat szerint az ifjúság általában az őt nem vizsgáztató emeritált ny.r.tanár főkollégiumának a látogatását nem fogja ambicionálni,mert a párhuzamos tanszéki képviselők közül már a nyugalomba vonulni készülőnek is feltűnően meg szokott ritkulni a hallgatóinak száma, ha előtte vizsgáztatásra már nem kerülhetnek. Az egyetemi ifjak közül azok a kevesek, akikben őszinte érdeklődés ébredne a nyugalombavonult ny.r.tanár szellemi tárháza kincseinek élvezete iránt, megtalálhatják kielégülésüket az illető emeritált megirt jó tankönyvei, monographiái és újabb kibocsátású tudományos müvei, alkalmi előadásai kapcsán könyvtárakban, seminariumokban stb., könnyen hozzáférhetően.

Orvostudománykari világviszonylatban éber törekvés ^a fakultásokon hallgatandó heti órák számának a lehető legmesszebbmenő csökkentése ,ami saját karunkon a felsőbb évfolyamokban a heti 50 órát is nem egyszer mghaladja. Ezt az általános tendentiát igen helyesen az sugalja,hogy az orvosnövendéknek is jusson kellő szabadideje a saját általános művelődésének és egészségének ápolására.Éles ellentétet jelenthetne ezzel a tendentiával szemben kari tanrendünket nyugalmazott tanárok főkolle'bM