Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1940-1941 (HU-SEKL 1.a 68.)
1941.03.11., 7. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - e/ Dr. Atzél Elemér "Az orvosi és gyógyszerészi gyakorlattal összefüggő jogi ismeretek" tárgykörből - f/ Dr. nemes Lippay-Almássy Artúr a "Hadisebészet" tárgykörből
Dr. Szép Jenő egyetemi tanársegéd tudományos dolgozatainak II. fokú bírálata. Előterjeszti: Dr.BÉLÁK SÁNDORQgyetemi ny.r.tanár. Tekintetes Tanártestület ! A tekintetes Tanártestületnek 1939. december 5.-én tartott III, rendkívüli ülésében kapott megbízatás teljesítéseképpen Dr. Szép Jenő a Tisza István tudományegyetem magántanára tudományos munkásságának bírálatát a következőkben terjesztem elő: Folyamodó kérvényéhez 25 dolgozatot mellékelt, amelyeknek kivonata itt következik: 1. / Der Ionenantagonismus als rein chemisches Problem. / Dr.Bélák Sándorral/. Biochem.Zeitschr.171.köt.22.o.,1926. Vizsgálat tárgyává tették, hogy a Ca ionisatióját CaClo-oIdátokban más kationok jelenléte befolyásolja-e ? Kísérleteiket a BrÜckmann— van Dam-féle módszerrel végezték. Vizsgálataik során kitűnt, hogy a Ca ionisatióját más fémek /Na,K/ sói abban az esetben is visszaszorítják, ha nincsen közös anion jelen. Ezzel szemben MG—sók és nem elektrolytek /szőlőcukor, tejcukor, nádcukor/ a Ca ionisatióját nem befolyásolják.E szerint az ionantagonismus az ionisatio kölcsönös visszaszorításában áll. Ez az elsődleges jelenség és a kolloid—hatások csupán annak másodlagos következményeiül tekinthetők.— A kísérleti rész alapjául szolgáló Brinkman-van Dam-féle eljárást Schulten éles kritika tárgyává tette és annak megbízhatóságát kétségbe vonta s igy a közvéleményben foglalt megállapítások helyessége kérdésessé vált volna, újabban sikerült azonban Bélák ás Újhelyi— nek / 0 .II., 1936.785 ,o,/ három más vizsgáló eljárással: bomlási áram, a vezetőképesség és a fagyáspont csökkenés módszerével a fenti régebbi megállapítást mindenben megerősíteni. 2. / Die Wirkung des Pilokarpin® auf den Blutzucker. Archiv,f.exp. Path.u. Pharm.,144.köt.277.o.,1929. 2.©./ A pilocarpin invers hatása a vércukorra. Tisza István— Tud. Társ. II.oszt. munkái, III.köt.3.fűz,, 1929, Kísérleteit nyulakon végezte, A vércukrot Hagedorn-Jensen szerint határozta meg. Eredményei azt mutatták, hogy 1 mg pilocarpin sub— cutan injiciálása 2—3 kg súlyú nyulaknál hypoglycaemiát idéz elő, Na — gyobb adagoknál primär hyperglycaemia áll elő, mely lassankint hypoglycaemiánnk ad helyet, miáltal két-phasisu hatás jön létre. Kis doslsok hatása mindig egy—phasisu. 1.5 mg pilocarpinnak gyomorszondán át való bevitele hyperglycaemiát. szonda nélkül etetve ellenben hypoglycaemiát okoz. Előbbi esetben a pilocarpin—hypoglycaemiát az izgalmi hyperglycaemia elfedi. Ez eredmények alapján felmerül az a kérdés, hogy melyik tekinthető a méreg tulajdonképpeni hatásának. Elválasztani a normális és invers hatást a pilocarpinnál azért nehéz, mert ugyanazon adagnál is két különböző hatás létezhet a két-phasisu hatás alakjában. A fenhb4 1052/1940.—41.
