Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1939-1940 (HU-SEKL 1.a 67.)

1940.02.13. rendes 6. - 42. IX. Dr. Minder Gyula rk.tanári címmel való kitüntetése

63

kent. Az okot az urológiai diagnostika fejlődésének, a tökéletesebb kivizsgálásnak tulajdonítja. E tekintetben az i.v. pyelographiának 1931 óta történt elterjedésének jelentősége tagadhatatlan. A halálokok kutatása közben megállapítja, hogy bár az uraemiás halálok még mindig első helyen áll / 4 %/, a többi halálokhoz viszónyitvá éz mutat fel legnagyobb javulást. A szív és emboliás halálokok aránya a múlthoz viszonyítva alig váltó - zott.

78. a./ Why has the operative mortality in urological surgery improved in recent years ? The Urologie and Cuta - neous Review, 1939. June / 4 oldal/

Ugyanezen cikk angol fordításban.

79. / A transurethralis prostataresectióval szerzett tapasztalataim. Magyar Urológia 1938. 1.6. / 14 oldal./

A prostataresectióval szerzett 6 éves tapasztalatait foglalja össze 60 reséctió kapcsán. Részletesen tárgyalja e javallat az első és utókezelést, valamint a resectió kivitelének technikáját. Tapasztalatai általában jók, de váratlan exitusok előfordulnak. A resectiót nem szabad a prostatecto - miával összehasonlítani, mert utóbbi kétségtlenül a tökéletesebb eljárás. Ha azonban a resectióban megfelelő jártasságra szert teszünk, ami nem mondható egészen könnyű feladatnak,úgy a resectióval sok prostata okozta retentiót lehet eltüntetni, s ezért a prostataresectió az urológiai gyógyeljárások újabb és értékes gazdagodását jelenti.

80./ A vesefájdalom és vizelési panaszok viszonya a

kórbonctani elváltozásokhoz, vesegümőkór eseteiben. Magyar Urológia 1938.6.sz. / 8 oldal/' / Lini dr.-ral./

40 többnyire általa operált vese tbc esetben a kór - bonctani kép a kórelozmóny és a klinikai tünetek között párhuzamot von. Megállapítja, hogy az esetek egyrészében határozottan aránytalanság mutatkozik a kórbonctani elváltozás nagysága, s a klinikai kórkép, de főleg a kórelőzmény tartama között. Az egyes kórbonctani alakokat tekintve azt találta,hogy a xpapillaris vese tbc általában kisebbfoku fájdalmakat okoz, mint a sajtos cavernás alak, de ennek klinikai jelentősége nincsen. • •

81. / A vesesebészet mai problémáiról. Orvosi Hetilap 1939.33.sz. / 17 oldal/

A vesesebészet fejlődésének történeti visszapillantá—sa után külön tárgyalja, a pyelotomia, nephrotomia problémáit. A technikai kérdések legnagyobbrészt megoldottak, a iái - téti eredmény azonban, főleg a'vesét konserváló műtéteknél sokszor függ a vese regenerálóképességének nagyságától. Ugyanvonatkozik az u.n. plasticai műtétekre is. Összefoglalja a decapsulatióval szerzett és a vese enervatiőra vonatkozó tapasztalatait. A konservativ vesesebészet áldásait csakis az alapos és szakszerű kivizsgálás biztosítja. Ismerteti a pyelovenosus refluxus, a retrograd pangás lényegét és azok jelentőségét a vesesebészetben.

82. / Az urológia haladása az utolsó évtizedben. Orvosképzés 1939.4.sz./ 15 oldal.

Az Orvosi Továbbképzés központi bizottságának előadás-