Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1939-1940 (HU-SEKL 1.a 67.)

1940.01.09. rendes 5. - 7. Gyógyszerészeti tanszék betöltése

testülettel teljes összhangban megfelelni, ha annak mielőbb tagja lehetne. Ez volt a főindoka Karunk azon 1937. évi május hó 28-án kelt 3313/1936.-37. sz. valamint 1937. évi november hó 18-án kelt 1848/1937.-38. sz. felterjesztéseinek is, amelyekben a nagymélt. m.kir. vallás- és közokt. Miniszter urat az Egyetemi Gyógyszerészeti Intézet katedrává való átminősítésére kérte.

De szükség van a szóbanlevő intézkedés mielőbbi megtételére azért is, mert a költségvetés a budapesti egyetemi gyógyszerészi állást 1939. december hó 31-ével megszüntette és igy Dr. Mozsonyi Sándor a jelzett idő óta "de jure" állás nélkül van, ami érthetően igen nyomasztó hatással van egy olyan családos emberre, aki nemcsak hogy nem szolgált arra rá, hogy a mai bizonytalan viszonyok között - ha csak átmenetileg is- ilyen helyzetbe kerüljön, de ellenkezőleg fent kifejtett érdemei folytán - a legnagyobb mértékben méltó arra és közérdek is, .hogy mielőbb ismét végleges állásban szolgálja egyetemünk és a felsőoktatás, valamint a közegészségügy fontos érdekeit, aminek a költség - vetés értelmében immár semmi akadálya nincs a aminek elodázása sem a Kultusztárcának, sem az államkincstárnak jelentősebb megtakaritást nem jelentene, hiszen aránylag csekély különbség van most folyósított és a kinevezése esetében folyósítandó fizetése között.

Ismételten nyomatékosan kérjük tehát a tekintetes Tanártestületet, hogy Dr. Mozsonyi Sándor mielőbbi kinevezését szorgalmazza a nagyméltóságu m.kir. vallás- és közokt. Miniszter urnái.

Dr. BÉLÁK SÁNDOR ny.r.tanár hozzászólásában a tanár - testület emlékezetébe^ idézi, hogy a budapesti orvosi karnak kötelessége a gyógyszerészképzésről kellő intenzitással gondoskodni, mert a képzés színvonala messze elmarad a környező országok hasonló kiképzése mögött. Ugyanis karunkban egyetlen gyógyszerészi oklevéllel biró tag sincsen, aki a gyógyszerészképzést szakszerűen képviselné. Issekutz és Lipták professzorok ugyanis orvosdoktorok. Ezért javasolta^ már régebben,hogy