Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1937-1938 (HU-SEKL 1.a 65.)
1938.01.11. rendes 5. - 48. Dr. Szél / Saile / Tivadar
25 ségizett /1911/, majd a műegyetemen és a berlini Technische Hochschulén végzett tanulmányai után a budapesti műegyetemen mérnöki és közgazdasági oklevelet nyert /1916/. Ezután egyetemünkön az államtudományi doktorátust szerezte meg /1918/ s végül karunkra iratkozott be és orvosdoktori képesítést nyert /1922/. Műegyetemi és egyetemi vizsgái és szigorlatai tulnyomórészben /az orvosiak is/ kitűnő jelzésüek. Ez amellett szól, hogy a pályázó szellemi kvalitásai az átlagosat meghaladják. Az ötszörös képesítés/ mérnöki és közgazdasági oklevelek, közgazdasági doktorátus, államtudományi doktorátus és orvosdoktori oklevél/ láttára önkéntelenül is felvetődik az a kérdés, hogy vájjon a pályázónak mi célja lehetett e sokféle képesítés megnyerésével ? Ennek az ellenvetésnek jogosságát maga a pályázó is érzi, de életrajzában igyekszik erre megadni a feleletet,mikor hivatkozik orvosstatisztikus foglalkozására és egyik tanítómesterének Kenéz professzornak e.i.Rector Magnificusnak azon megállapítására, hogy a " jó statisztikusnak, majd jogásznak, majd mérnöknek, majd meg orvosnak kell lennie, ha a társadalmi élet tömegjelenségeit helyesen akarja értelmezni". Ezen érvelésnek a helyességét nem lehet elvitatni. A pályázó húsz éve tartó tudományos munkásságát /1935/ folyamodványához becsatolt 8 könyvével,174, a hazai szakirodalomban és 9 a külföldi szakirodalomban megjelent értekezletével igazolja. E munkák közül több nyilvános pályázaton dijat is nyert. Egyetemünk pályadijai közül elnyerte a Schwartner dijat /1917/, egy Senger dijat /1919/, a Tud.Akadémia a Fóliák díjjal tüntette ki, a Kir. Orvosegyesület pedig a Mészáros jutalommal /1931. évi közegészségügyi dij/ az orvos statisztikai irodalom terén végzett önálló kutatásait ismerte el.— Pályázó a tisztiorvosi tanfolyam előadó ja,több í/fiT