Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1937-1938 (HU-SEKL 1.a 65.)

1937.09.21. rendes 1. - 89. XIII. A Diaetetikai intézet továbbfejlesztési ügye.

- 2

Az ítélet alapját képező fegyelmi vétségek tényálladékának megállapításánál az Egyetemi Tanács a bizonyítási eljárás során szóba került terjedelmes anyagból - a " ne bis in idem " elve alapján - csupán azokra az adatokra volt tekintettel, amelyek Huzella Tivadar nyilvános rendes tanárnak olyan magatartásaira vonatkoztak,amelyeket az ellene előzőleg

/ 4

lefolytatott s az 1936.II.8~iki fegyelmi Ítélettel lezárt fegyelmi eljárás után tanúsított vagy amelyek, ha régebbi időre nyúlnak is vissza, csak a

4

Jelen fegyelmi eljárás során Jutottak az Egyetemi Tanács tudomására.

4 ,

1. Huzella Tivadar nyilvános rendes tanárt 1936. február 8-án i/ 4

télte feddésre az Egyetemi Tanács. Már az 1936. március 17-i orvoskari ülésen Huzella Tivadar ny.rendes tanár a kari Jegyzőkönyv tanúsága szerint

$

egy, az orvosi Kar által régebben elintézett kérdés újbóli tárgyalását kívánta azzal az indokolással, hogy "a Kar téves, légből kapott adatok alaj Ján határozott ahnak idején " s hogy ő " nem vállal semmi közösséget a Kai

4 4

felületességével és halogató eljárásával." Az 1936. április 28-iki kari ülésen pedig egy sereg olyan beadványa került tárgyalásra, amelyek ugyancsak régebben már végleg elintézett ügyekre vonatkoztak és amelyeknek elfogadására Huzella Tivadar ny.rendes tanár azzal az érvvel akarta szorítani a kart, hogy az " az utolsó alkalom volna arra, hogy a Kar az általa előterjesztett ügyekben dönthessen; a Karban szerette volna elintézni alkotmányos formák közt ezeket az ügyeket és azt szerette volna, ha a Kar maga orvosolná azokat a sérelmeket és azokat a hátrányokat és nehézségeke amelyeket évek óta hangoztat."

Ha el is fogadjuk Huzella Tivadar nyilvános rendes tanárnak azt a védekezését,hogy az említett üléseken történt felszólalásaival nem akarta megbántani a Kart, mégis kétségtelen,hogy erős és agressiv hangot használ amit bizonyít az is, hogy a Jegyzőkönyv tanúsága szerint az elnöklő dékán részéről rendreutasításban részesült.

Az is kétségtelen, hogy Huzella Tivadar professornak a kari üléseken tanúsított erőszakos fellépése,önmagában véve még nem fegyelmi vétség. Viselkedését kapcsolatba kell hozni azonban azzal a ténnyel, hogy alig pár héttel előbb fegyelmi büntetésben részesült. Az egyetemi tanári karban egészen ritka és szomorú eset az, hogy e testület valamely tagja fegyelmi eljárás alá kerül és bármilyen enyhe fegyelmi büntetésben részesül. Az egyetemi tanároknál feltételezhető tapintat mellett tehát szinte elképzelhetetlen az, hogy egy olyan egyetemi tanár,aki egy még egészen