Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1936-1937 (HU-SEKL 1.a 64.)
1937.04.20., 8. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 63. Gyenes István gyógyszerészhallgató visszahonosítása - 64. Dr. Molnár István megválasztása fizetéses tanársegéddé
Méltóságos Dékán Ur ! A 3479/1936-37, sz, megkeresésére válaszolva, a kért bírálatot az ✓ alábbiakban közlöm : A pályakérdés címe : " Vizsgáltassák a hypophysis hátsólebeny-kivonat hatása a pajzsmirigy működésére ép és kóros vizsonyok között." A beérkezett egy pályamunka öt fejezetre oszlik; Az első két fejezet a pajzsmirigy és hypophysis normal és pathophysiologiájával foglalkozik, a harmadik a hypophysis és thyreoidea közötti összefüggést tárgyal ja"az eddigi irodalmi adatok szerint és részben saját vizsgálatok alapján feldolgozva. " E három, első fejezet irodalmi adatok és tankönyvek alapján túlzott részletességgel Írja le a két belsőelválasztásu mirigy működését és egymással való kapcsolatukat. A szerző saját vizsgálataiul csak elvétve és általánosságban olvashatunk valamit, pedig a fejezet cime után már várnánk a vizsgálatok eredményeit is, annál inkább, mert az első három fejezet a munkának több mint felét teszi ki. E helyett azonban kapunk három, a szerző által alkotott, minden kísérleti alapot nélkülöző theoriát, melyeket a pályamunkák szokásaitól eltérőieg, mindenütt saját neve alatt közöl. A negyedik fejezetben találjuk végre a kísérleti részt. Vizsgálataihoz mindössze három normalis, három hyperthyreoticus és három hypothyraoticus beteget használ fel. Ezek közül a hypothyreoticusok sem kiinkailag,sem a laboratóriumi vizsgálatok szerint nem feléltek meg a hypothyreosis kórképének. A hyperthyreosisnál elért eredményei pedig, melyekre két újabb névvel ellátott theoriát épített fel, tévesek. A diuresis kísérleteknél jegyzőkönyvet egyáltalán nem közöl. A vizsgált esetek számát nem említi, állításai általánosságban mozognak. A hypophysis kivonatoknak a terhes méhre való hatásánál a II. sz. női klinikára hivatkozik, de adatokat itt sem szolgáltat, csak egy újabb theoriát. Az utolsó fejezetben összefoglalja eredményeit. Stílusa sok helyen magyartalan, gondolatmenete gyakran zavaros , de mindenütt tudálékos. Végeredményben a kevés számú, részben téves kísérleti eredmény - bői, igen nagy horderejű következtetéseket von le és a theoriák egész sorát állítja fel. A pályadijra érdemesnek nem tartom. 592>
