Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1935-1936 (HU-SEKL 1.a 63.)

1935.10.15., 2. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - IX. 85. Az elmekórtani tanszék betöltése

i

a bizottság semmiféle okot sem lát arra, hogy nézetén és javaslatán a legkisebb mértékben is változtasson.

\

Ami végül egyetemünk agykutató intézetének vezetését illeti, eddigi munkásságuk alapján egészen kétségtelen, hogy elsősorban Miskolczyt tarthatjuk erre hivatottnak és nem Benedeket. Erre vonatkozólag idézzük a Journal beige de Neurologie et Psychiat— rienak a Hirnpathologische Beiträge jubileumi kötetének megjelenése alkalmából nyilvánított véleményét a Schaffer iskoláról:

" les neurologistes beiges s associent de tout coeur aux voeux que les divers pays ont adressé au grand jubilaire et souhaitent de le voir encore longues années a la cime de cette glorieuse

> > j

pléiade d histopathologisfebs qu est 1 école actuelle de Hongrie."

Végül a tanszék betöltésének módjával, az újabb tárgyalásnak voltaképeni okával kell még foglalkoznunk. A Nagyméltóságu Miniszter Ur pályázatnak kiírását tartja indokoltnak. Első javaslatunkban a betöltés módjának indokolására csak egy rövid mondatban tértünk ki amikor azt mondottuk, hogy " tekintettel arra,hogy más egyetemek klinikus professorairól, érdemes tudósokról van szó, nem lenne megfelelő eljárás a tanszéknek pályázat utján való betöltése" és ezért javasoltuk a meghívást. Ma is ezt a felfogást valljuk, mert a szóbajövő szakemberek olyanok, hogy a meghívást és nem a pályázatot tartjuk a megfelelő eljárásnak velük szemben.

De ezenkívül a pályázat kiírásának kétségtelenül hátrányai is lennének: pályázni mindig kockázattal jár és ha el is tekintünk az egyénnek érzékenységétől, ha tanszéknek, klinikának vezetője pályázik, akkor a mellőzés bizonyos fokig kellemetlen az illető fakultásra is, akinek tagját mellőzték, sőt kellemetlen az illető egyetemre is. Ezek a tekintetek is szerepelnek akkor, ha más egyetem ny.r.tanára pályázik egy másik egyetemnek megüresedett tanszékére, és ha nem is a személyét érő esetleges kellemetlenség, de karának és egyetemének ezen kockázattól való megkimélése késztetheti az illető professort arra, hogy ne pályázzék. Ennek következtében előállhat az a helyzet - tudomásunk szerint más budapesti kar-