Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1935-1936 (HU-SEKL 1.a 63.)

1935.10.15., 2. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - VIII. 84. A megüresedő tanszékeknek pályázat útján való betöltése

46

század első felében a Jezsuita Generális nevezte ki.

Mária Terézia 1774-ben a Jezsuita rend eltörlése után a tanszékeknek pályázati vizsgálatok utján való betöltését rendelte el,. A pályázókat tehát kikérdezték, velük előadást tartattak s ez alapon történt az előterjesztés a helytartótanács utján. Kiváló tudosóknál a pályázati vizsgáktól ellehetett tekinteni, De a súlypont a vizsgán volt.

Később a vizsga elmaradt, de a pályázat fennmaradt. Ez a methodus vizsga nélkül egyetemi tanszékeknél teljesen fölösleges s épen azt nem biztosítja, a mi a legfontosabb: a legalkalmasabb erő megszerzését. Sokan voltak, vannak és lesznek,

kik nem pályáznak, de candidálásnak vagy meghívásnak alávetik magukat.

Tanártestületünk e kérdéssel ismételve behatóan foglalkozott, s mindannyiszor a tanszékek betöltésének módjára nézve mennél szabadabb eljárást óhajtott, de a kormány ismételve annak korlátozására törekedett. Berzeviczy Albert csak annyiban óhajtotta korlátozni az eljárást, amennyiben azt kivánta, hogy ha pályázat volt hirdetve, akkor ne lehessen a meghívást gyakorolni, hacsak meddőnek nem nyilvánították a pályázatot. Tanártestületünk és egyetemünk akkor állást foglalt e korlátozás ellen s tényleg a közegészségtani tanszék betöltésekor pályázat ellenére nem pályázó, nyert meghívást / Liebermann/.

Gróf Klebelsberg Kunó eredetileg úgy intézkedett, hogy pályázat minden esetben kihirdetendő s csak egyetemünk .előterjesztésére enyhítette álláspontját, melyszerint a pályázatot kívánja a rendes eljárásnak, s a meghívást kivételesnek.

Tanártestületünk minden egyes esetben kimerítően kifejtette álláspontját. A vallás és közoktatásügyi Miniszter Ur azonban ezen álláspontot nem fogadta el s leiratban körülirja azt, hogy milyen esetben kerülhet a sor meghívásra. Persze e körülírás nagyon rugalmas, s igy könnyen megesik, hogy egyik :tben szigorúan, a másikban enyhén értelmezi. De közjogunk—