Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1935-1936 (HU-SEKL 1.a 63.)

1936.06.16., 10. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - X. 42. Kari könyvtáros évi jelentése

-------------------------------TM—.—----- 55 -i., i „ i 1 ■■■* ■

kónti emelkedése annál inkább sokat mondó, súlyos érv Karikönyvtárunk hézagpoltó és jövő feladatainak jelentősége mellett, minél inkább meggondoljuk, hogy ezideig mind a látogatás, mind pedig a könyvkikölcsönzés meglehetősen meg van szárítva és ez utóbbi, nem tanártestületi egyéneknek, szinte lehetetlen. Jövőbeli feladataink sikeres megoldása érdekében,nagy szegénységünk ellenére is, két dologra múlhatatlanul szükségünk van. Az egyik: könyvtárunk évi átalányának felemelése, a másik dolog pedig: könyvtárpolltikánk egészséges, helyes kiépítése.

Az átalányra vonatkozólag komolyan remélhetjük éveken át folytatott, eddigi küzdelmeink közeli sikerét. Darányi dékán ur ugyanis e tanév elején, október 4-én közölte velem,hogy a Gazdasági Bizottság ama kérelmünk teljesítését, hogy Orvostudo— mánykari Könyvtárunk átalánya 9,000 P.—ről, 16,000 P,—re emeltessék fel, 66-ik rendes ülésén hozott határozatával méltányosnak Ítélte és mivel kérelmünk a költségvetési hitel felosztása miatt, az 1935/36.—ik gazdasági évre vonatkozólag már nem volt teljesíthető, felkérte Dr. Alszeghy Kálmán miniszteri tanácsos, gazdasági igazgató urat, hogy az Orvostudománykari Tanártestületi Könyvtár átalányának felemelését 16,000 Pengőre, az 1936/37. évre szóló költségvetési előirányzatba állítsa be.

Annál szomorúbb veit a Gazdasági Igazgatóságtól 1936. május 27 -én keletezett 2672/1936.gi.számú értesítés, mely szerint az újonnan felállítandó sebészeti rákkórház szükségleteinek kielégítése miatt átalányunknak felemelése 1936/37. évre nem eszközölhető. Indítványozom, mondjuk ki: átalányunk felemeléséhez ragaszkodunk, azt elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk és a jelenlegi nehéz - ségek folytán a jövő tanére legalább 3000 Pengővel felemelni kérjük.

A mi jövendő könyvtárpolitikánk kiépítését illeti, ennek szükségességét általában mind szélesebb körben felismerik és kívánják, amit legjobban bizonyít az Orvosi Hetilap 1935—ik évfolyamának 11. számában megjelent az a cikk, melyben Egyetemünk egyik tanársegédje, Dr. Geldrich János, ezt a kérdést a nyilvánosság előtt tárgyalja. A

Auo