Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1933-1934 (HU-SEKL 1.a 60-61.)

1933.11.21., 2. rendkívüli kari tanácsülési jegyzőkönyv - Magántanárjelöltek tud. dolgozatainak II. fokú bírálatai

492 6 -másodsorban a fekély gyógyítása. Korai esetben lehetőleg resec­tio végzendő. Az elsődleges#eredményeket,az egyszerű varrás ad­ja cseplesz fedéssel és bőséges tamponálással. Az elvarrás mel­lett minden esetben gyomor-bei összeköttetést végezni elveten­­dő eljárás, amelyik csak legsúlyosabb szűkület esetén jöhet szó­ba; ilyen esetben is jóval veszélytelenebb az átfuródás-nvilás ?immicső-drainezése. Kicsiny fekélyek egyszerű elvarrással vég­es is gyógyulhatnak, nagyobbaknál erre Kilátás nincs. Pontos vizsgálattal döntendo elf' hogy második műtét pnikor javait,'A has­üreget száraz kitörléssel vagy bőséges öblítéssel latja el, Elischer dr, főorvos magántanári folyamodványához 21 munkájának különlenyomatát mellékeli. Ezek^özül egy kísérle­ti tanulmány^ a melyben a gégeidegek befolyásával foglalkozik a gége^növekedésére; 8 munkája casuistika, egy vagy több észlelt esetének ismertetése a hozzáfűzött reflexiókkal; 11 munkarösz­­szefoglaló értekezés, amelyekben egyes időszerű sebészi kérdé­sekhez ^szól hozzá hosszabb" sorozatok klinikai észlelése alapján; 1 munkája referátum, amelyet a csonttörések kezeléséről tartott a Magyar Sebész Társaság megbízásából. Munkásságának gerincét és értékes részét az említett összefoglaló értekezések teszik, amelyek közül különösen az. epe­­utak sebészetének, nevezetesen a choledochus kövek,sebészi ellá­tásának sokat vitatott kérdésével foglalkozik, továbbá a viszér­­tágulatok befecskendezéssel való gyógyításáról, a törések drót - huzásos kezeléséről továbbá a gyomor és nyombélfekélyek szabad hasüri átfuródásáról értekezik,’ ,Az említett kérdések irodalmát összegyűjtve igen je­lentékeny /számú eset megfigyelése alapján foglal állást a felso­rolt kérdésekben és helyes bírálattalregyirányú túlzás nélkül dolgozza ki és alapozza’meg saját álláspontját. Elischer Úrnő dr. kétségtelenül igen tehetséges, nagy szorgalmú s komoly iparkodásu sebész, akinek különös ér­deméül róható félj hogy/a szorosan vett tudományos klinikád é­­lettől ^ távfol. a közkórházi élet zajában megfelelő,vezetés és i­­rányitás nélKül is a sebészi irodalom komoly munkásává küzdötte fel magát. Ez az utóbbi körülmény szorgalmának és tehetségének kormányzói gyűrűvel hitelesített’ biztosítása mellett bizonyíték arra, hogy tudományos törekvése a jövőben nem^fog lankadni és hogy neki,,aki ma már kész sebész, a magántanári képesítés csak ösztönzés és nem elérendő cél lesz. Az Orvosegyletben és sebészi gyűlésekben elhangzott előadásairés hozzászólásai jó előadási ké­pességről tettekynindenkpr tanúságot, aminek gazdag tapasztalata es lehiggadt sebészi tudása közlésében mindenkor jo hasznát fog­ja venni.­Az elmondottak alapján a magam részéről melegen a­­jánlhatonga Tanári Testületnek, hogy Elischer Ernő^dr.-t az ed­digi munkássága elismerése és a jövőre való buzdításaként a ma­gántanári képesítéssel tüntesse ki. Budapest, 1933. évi november hó 7-én. Dr. VEREBÉLY TIBOR s.k. egyetemi,ny;r. tanár, bíráló. 6 (l

Next

/
Thumbnails
Contents