Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1933-1934 (HU-SEKL 1.a 60-61.)
1933.11.21., 2. rendkívüli kari tanácsülési jegyzőkönyv - Magántanárjelöltek tud. dolgozatainak II. fokú bírálatai
m., A 71 éves uj ságárust reggel halva találták, a szív "Cájan a borben egv nagyobb és több kisebo vérbeszürődés volt, a bőrön finom karcolásokkal, Boncoláskor egy 53 mm. hosszú varrótűt találtak amely a IV. borda felső szolén mélyen benyomult, úgyhogy azt az izomzat egy része is eltakarta. A tü hegye szabadon beemelkedett a szivburokba, amelyben vér volt, míg a bal szivkamra falában két finom csatorna, amelyek a szív üregébe hatoltak. A körülmények egybevetéséből öngyilkosságra kellett gondolni. 22. / Lelki izgalom folytán beálló hirtelen halál. Orvosi Hetilap. 1931. Két nővért, akik együtt laktak, reggel halva találtak. Az idősebbről.aki szívbajos volt kiderüli, hogy már előbb meghalt és,húga délután kiüt járt. hogy temetése iránt intézkedjék, tizen 68 éves fiatalabb nővérnek boncolásakor hig vért,,sorvadt szivet és tüdőt,ágúlatot találtak. Mivel gázmérgezés/ kizárható volt, a szervek vegyvizsgálata sem derített ki mérgező anyagokat, arra kellett következtetni, hogy a fiatalabb nő halála természetes utón következett be a nővére halála által okozott testi fáradalmak és lelki izgalmak ,hatása alatt. Az ilyen esetek,, aminőkrol az iroda-lomban is közlések történnek, könnyen mérgezés gyanúját kelthetik. 23. / Feltűnően hosszan tartó halálos szivburki vérzés. Orvosi Hetilap 1932.IJgy idősebb férfi mellkasán lórugást szenvedett, mely után hányás, nyugtalanság lépett fel. Orvosi vizsgálatkor az epigastrium volt Kükönösen rájdalmas, a szivcsucslökest nem,lehetett tapintani, szivhangok alig voltak hallhatók.,Gyomorrepedésre gondoltak, a beteg műtétbe nem egyezett s 34 órával a sérülés után meghalt. A boncolás szegycsont- és bordatörést állapított meg, a szivburok alvadékos vérrel volt tele. A szív balkamráján rézsútos szakadás volt, melynek helye,megfelelt a borda törött végének. A ferde irányú szűk csatornán át csak lassan szivárgott a vér, ez magyarázza a halálig eltelt hosszú időt. 24. / A vizbefulásról. Bp. Önk. Mentőegyesülét 1929. évi pályadijával kitüntetett dolgozat. Gépírásban 41 oldalra terjed. V/ietrichnek a legterjedelmesebb dolgozata, amely az,irodalmi adatok bőséges felhasználásával és a budapesti törvényszéki orvostani intézet 58 idevágó esetének , értékesítésével, világit ja meg igen különböző oldalról ezt a nehéz kérdést. Történelmi bevezetés után leirja a vizbefulás 5 szakaszát, majd a bal szív vérének a bejutott viz általi felhigittatását s hangsúlyozza^ hogyha halált némelykor nem is a vizbefulás, hanem shokhatás idézi ^elő., A vizbeázás jelei között különösen a hám maceratio,különböző időszakaival, a haileázással és a hullaviasz képződésével foglalkozik. Boncoláskor fontos a tüdők puffadtsága. amit ő eseteinek 68 %-ában megtalált, mig a kis hörgőkbe jutott idegen folyadékot 28 %-ban, a szemhéj jak alatt pedig homokszemcséket 25 %-ban tudott kimutatni. A valódi tüdővizenyő és az oedema aquosum közti külömbség kifejtése után megállapítja, hogy a gyomorban ritkán lehet nagyobb mennyiségű folyadékot találni, kisebb folyadékmennyiség pedig vizivás altai is odajuthat, eldönteni, hogy a holttest élve jutott-e a vízbe, ,annál nehezebb,, minél tovább volt a holttest a vízben, éppígy a régi vizihulláknál igen nehéz lehet elkülöníteni a vízbejutas,elŐtt elszenvedett külső sérüléseket, azoktól amelyek a halai után a viz sodra és rothadás folytán keletkeztek. A vizbefulás idejének megállapításában a maceratio különböző fokozatai és a hullaviasz
